sárga

amikor van alátét, direkt túltöltöm, hogy
a habból valamennyi kifolyjon körbe,
mint a péterfyben, ami a kacsa után maradt,
háton fekve pisilni nem lehet, de ez senkit
sem érdekelt, nem betegség, ezt mondta
az orvos, hanem hajlam, elmondva nem nagy dolog,
ráadásul nagyon gyakori, erre gondolok pár
órával a műtét után, és a legrosszabb, hogy nincs
katarzis, hiába várom, ki hinné, hogy pont
ilyenkor nincs, a szobában mindenki arra gondol,
lehet-e valami teljesen más úgy, hogy nem változott
semmi, valami, persze, vagyis mi, akik nem is vagyunk,
csak a foltok, amikor kínos, ha nem vagy kiszolgáltatva,
vagyis ki vagy, csak nem mutatod a szégyenedet, ennyi
szolidaritás kell, a feltűnően elforduló fejek és
az ezekre a percekre rögzült háttérbeszélgetések
jelzik, hogy legalább ennyit tegyél meg a többiekért,
erőltess bele valamennyit abba a kacsába,
és valamennyit mellé.