A CineFest keddi napján a fiatalok kiszolgáltatottságával, szerdán a nők helyzetével foglalkozó versenyfilmeket vetítettek. Játszódjanak bár a II. világháború idején vagy napjainkban, Keleten vagy Nyugaton, inkább a filmek ábrázolási stratégiái különbözőek, a bemutatott problémák (xenofóbia, szeximus) nagyon hasonlóak.
A fesztivál keddi napját olyan versenyfilmek dominálták, amelyekben fiatalok szorulnak csapdahelyzetbe önhibájukon kívül, legyenek akár II. világháborús hadifoglyok vagy mai bevándorlók. A dán A homok alatt angol címe, a Land of Mine ötletes szóvicc: egyszerre jelenti, hogy „Az én hazám” és hogy „Aknák földje”. 1945-ben játszódik Dániában, épp véget ért az öt éve tartó német invázió. A megtörtént eseten alapuló filmben fiatal német kiskatonákkal szedetik ki a nácik által a partokon beásott taposóaknákat. Gyorstalpaló kiképzést kapnak az aknák hatástalanításából, utána pedig másról sem szólnak a napjaik, mint hogy hason csúszva szurkálják maguk előtt a homokot egy vékony rúddal. A háború miatt élelemből is hiány van, és hadifoglyokként ők vannak a lista végén, moráljuk pedig tovább romlik minden egyes elvesztett végtag és bajtárs után.
Ahogy a hatszoros Oscar-díjas A bombák földjén című filmben, úgy ebben is roppant magas a suspense-faktor, szinte tapintható a feszültség, mivel a fiatal főhősök bombákkal dolgoznak, elég egy rossz mozdulat ahhoz, hogy az legyen az utolsó. Nemcsak feszültségteremtésben erős a film, de sokkolni is képes, ellene megy az elvárásainknak, a tragédiák sosem úgy és akkor következnek be, mint ahogy arra számítunk. A műfaj azonban nem hitchcocki thriller, hanem zárt mikrokozmoszban játszódó dráma. Kamaradarab a dán tengerparton. Főhőse egy dán tiszt, akire rábíznak pár tucat német aknakeresőt. A férfi látványos pálforduláson megy keresztül a film során: a nyitójelenetben azt látjuk, hogy német hadifoglyokat ver péppé nacionalista dühből és xenofób bosszúból, az utolsó szcénában pedig épp futni hagy néhányat, ellenszegülve felettesei parancsának. A filmet keretbe záró jelenetek között kötődni kezd a fiatalokhoz és ráébred a bánásmód igazságtalanságára. A főhős a dánok bűntudatának megtestesítője, a film ugyanis az ország történelmének egyik szégyenfoltját dolgozza fel, és figyelmeztet, hogy a morális előny — ami náci megszállókkal szemben a dánok számára adott volt — a legbrutálisabb megtorláshoz vezethet.
Az amerikai A semmiből (From Nowhere) három bronxi tiniről szól, akik a középiskola utolsó évében próbálják megszerezni a menedékjogot, addig ugyanis mindvégig illegális bevándorlónak minősültek, akiket bármikor deportálhatnak szülőföldjükre. A cím arra utal, hogy a három gimnazistát kisgyerekként hozták az Államokba szüleik, így emlékük sincs származási országukról, családjaik minden hidat felégettek maguk mögött. Ha deportálják őket, nemcsak veszélyes, harmadik világbeli országban kell élniük, de földönfutóvá is lesznek, mivel se rokonuk, se ismerősük az óvilágban. Ráadásul az újvilágban sem fenékig tejfel az életük: egyikük, Alyssa ugyan mintacsaládban él és semmiben nem szenved hiányt, de ő inkább a kivétel, semmint a szabály. Moussa csonka családban nő fel, ő gondoskodik anyjáról, öccséről és húgáról, Sophie pedig nem is bánná, ha deportálnák, úgy legalább megszabadulna erőszakos apjától.
Ügyvédjük készíti fel őket a meghallgatásra, hogy bebörtönzésekről, népirtásról és nemi szervek csonkításáról meséljenek a bírónak, mert csak így kaphatják meg a menedékjogot, de a gyerekek semmi ilyesmiről nem tudnak beszámolni, bár javarészt azért, mert a szüleik igyekeztek eltitkolni előlük az efféle borzalmakat, és büszkeségük továbbra is visszatartja őket a múlt traumáival való szembenézéstől. A feszültség és a drámai konfliktus ebből a filmből sem hiányzik: a fiatalok számára végzetes lehet, ha igazolniuk kell magukat a rendőrség előtt, kamaszokként ösztönösen lázadnak szüleik és tanáraik ellen, miközben saját élethelyzetükhöz is máshogy állnak hozzá optimizmusuk fokától függően. A két keddi film közül A homok alatt operál hevesebb konfliktusokkal, de emiatt veszít az éléből. A dánok Oscar-nevezettje a háború tépte sebek gyógyulására koncentrál, ezzel szemben A semmiből aktuális társadalmi problémákra irányít reflektorfényt, és állást is foglal: míg a két hátrányos helyzetű tini jó eséllyel pályázhat menedékjogra, az eminens Alyssa nem tud véres történeteket mesélni a bírónak.
A szerdai nap két versenyfilmje egyaránt egy-egy erős és független, ám alábecsült női karakter szélmalomharcát mutatja be. A bangladesi Fejlesztés alatt (Under Construction) hőse egy vonzó színésznő, akinek a helyiek szexizmusával gyűlik meg a baja. Harminc évesen korosnak számít a helyi színházi szakmában, ezért nem játszhatja többé az éteri és behódoló hősnő szerepét egy népszerű darabban, ami szinte hozzánőtt az évek alatt. Mindenki azt hajtogatja neki, hogy ideje gyereket szülnie, és ezzel még a legszerencsésebb helyi nők közé tartozik, mások rémtörténeteket mesélnek a nőkkel szembeni mindennapi elnyomásról és erőszakról. Úgy dönt, hogy megrendezi a nevével összeforrt darab modern, realista parafrázisát, ami komoly ellenszenvet vált ki környezetéből és a társadalomból egyaránt.
A Cannes-ban debütált brazil Aquarius hősnője szintén egyedül marad a világ ellen: az idős özvegyasszony az utolsó megmaradt lakója egy tengerparti háztömbnek, miután minden szomszédját kivásárolta egy cég, akik lerombolnák az ősrégi épületet és plázát építenének a helyére. Clara hiába kap nagylelkű ajánlatot, nem hajlandó költözni, a vállalat azonban találékonyan és gátlástalanul próbálja őt távozásra bírni. Az összes többi lakás az övék a házban, azt csinálnak bennük és velük, amit nem szégyellnek, és élnek a lehetőséggel. A konfliktus alaposan elmérgesedik, és a nő is keményebb ellenfélnek bizonyul a vártnál.
Míg tartalmilag a két keddi ifjúsági felnövéstörténet, valamint a szerdai nőmelodrámák alkotnak párt, formailag műfaji elemekkel is operáló rémdrámákra (A homok alatt; Aquarius) és realista művészmozikra (A semmiből; Fejlesztés alatt) oszthatjuk szét e négy versenyfilmet. A két dráma intenzívebb, azonban ennek a mondanivalójuk látja kárát. Míg az Aquarius alapkonfliktusa westerneket idéz — a múltat képviselő, szigorú erkölcsű és makacs asszony egy technokrata új világ útjában áll — addig a Fejlesztés alattban a nő inkább a jövőt, a haladást képviseli a mohamedán Keleten, és a szexizmus képében sokkal nehezebben legyőzhető ellenféllel dacol. Dráma és valóság között sok a különbség, mint arra a Fejlesztés alatt is rávilágít, de a fikcionalizálás és a realizmus egyaránt eredményezhet jó filmet, még ha ritka is az egyszerre katartikus és releváns mozi.
A képek forrása a CineFest versenyfilmlistája,
ahol további képek mellett a filmelőzetesek is láthatóak.