Ellen tétek

„Másképp is lehet”, mégis mindig ugyanúgy csináljuk, kivéve, amikor másképp csináljuk, mert ugyanúgy már nem lehet.

Lehetőség
„Másképp is lehet”,
mégis mindig ugyanúgy
csináljuk, kivéve, amikor
másképp csináljuk, mert
ugyanúgy már nem lehet.

Belátás
A talpát csiklandozom, mert úgy szereti.
De úgy. Sikong, rugdalózik, fetreng.
De meddig csinálhatom ezt, amikor neki
meg sem fordul a fejében az enyémet
csiklandozni. Pedig úgy szeretem.
S ráadásul ma szabadnap.

Ne legyek gyerek, mondja, az nem
férfinak való. (Mi?) Hogy is néznénk ki,
ha ő azt csinálná, amit én, én
meg azt, amit ő. Lássam be,
ezek nem felcserélhetők a méltóság
súlyos megsértése nélkül.

És mindkét lábát odanyújtja,
mintha nem lett volna elég az egyik,
aztán a másik. Én meg
fogom: kézenfekvő, két kezem
van, amivel, igaz, a saját talpaim
is csiklandhatnám, de mi élvezet abban.

Ébredés
Reggel, alig nyitom ki
a szemem, kezdődik.
Hogy mi, azt nem tudni.
Mellettem megint nőnek
álcázva egy UFO.
Unidentified Fucking Object.
S jó, hogy ezt így is
érthetem, meg úgy is,
mégsem értem sehogy.

Távlat
Távolról se, közelről se
érdekelsz már, hogy mért
tartalak képben, nem tudom,
ugyanúgy vetkőzöl, öltözöl, elmész,
visszajössz, teszel-veszel, főzöl vagy
nem főzöl, van egy elmés
pasid, aki minden tekintetben
az ellentétem (pl. amikor dug,
behúzza a sötétítőt — kár), és úgy
néz ki, szart se érdekli, hogy eszik,
nem eszik, úgyis alig van otthon,

úgyhogy nyugodtan foghatnál te is
egy látcsövet, hogy ha másképp nem is,
legalább így átnézz még hozzám
(nem fogom behúzni a sötétítőt!),

ha már itt lakunk
még mindig egymással
szemközt.

Új lakás
Az alapozást már felvittem,
csak a színeket kell
még kiválogatni.

A régi szomszédlány olyan meséket
tud a pamacsával, hogy asszem,
azzal fogom kiszínezni.

Csak az ördögöt
festem a falra, nyögi reggel,
délben, este, éjjel
és hajnalban, mielőtt
a kakas megszólal.