friss műút

-ról, -ről

Nagy Márta Júlia

Nagy Márta Júlia

1982-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK-n tanult magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakon. Verseit többek között a Jelenkor, Holmi, a Műút, a Tiszatáj és az Élet és Irodalom közölték. Kötete: Ophélia a kádban (JAK–Prae.hu, 2014).

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Nagy Márta Júlia: A melankólia természete

2016. szeptember 17.

Elkorhad a szívem a téglák között,
ahová rejtettem.
Pinceászkák és poloskák araszolnak rajta,
míg töprengek: semmi kifizetődő nincs a hűségemben.
Mindent magam mögött kellett hagyni,
elsősorban a szennyvizet, abban merítkeztem,
hogy el tudjam viselni a saját szagomat.
Jólesett bűzleni. Undorföldén
nem lógok ki a sorból, és az sem zavar,
hogy nem szólnak hozzám.

Mit ad isten, akkoriban mintha többen szerettek volna,
de lehet, hogy teljesen más szándékokat értettem félre.
Ez a baj a barátkozással. Akkor már inkább
órákon át könyökölök, korombarkós ködalakokra meredek
a varjúszaros ablakon át, felröhögök,
megrázom a hajam.

Testem, mint egy telivér paripáé,
miután megnyúzták, természetesen,
csak nem tudom, a bőre vagy a húsa vagyok.
Alakom valóban hasonlít egy székre vetett kabáthoz,
vagy sebtében ledobott pongyolához,
szóval így marad a lenyúzott bőr mint hasonlat.

Ilyenekről elmélkedem, fel-felböfögve,
öblösen gurgulázva, mintha nyenyerén játszana
az életre kelt sörreklám a sarokban.
Ez is milyen már, arra vágyni,
hogy én legyek Csuja Imre,
vagy legalább csak hasonló —
és ez nem a Csuja Imre miatt kínos,
dehogyis, vele nincs baj.

Csak játszanak a bácsik, mondták nekem,
amikor még volt nyár, és ijesztő
árnyékok nyúltak el a lomha homokban.
Kis kupacokba hordta a szél a nyírfagallyakat,
közéjük keveredett egy gumicukros zacskó foszlánya,
és elvoltak így, földszínek meg egy harsány nejloncafat.

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!