láttam élni a városotok lakóit
láttam a koldusaitokat elhagyni reggel a házaikat
eggyel több lábbal és eggyel jobban fésülten, mint máskor
háborúba indultak — sorkatonaságba —
ebédidőre nyomorult lett belőlük
láttam őket délután is: pszichiáterhez járnak
kideríteni, valóban tébolyultak-e
vagy csak ti látjátok őket annak
a tejútrendszer alól költöztek ide
birtokba venni a kongó betontömböt, amiről hallottak
aztán láttam őket csalódni, mert itt éjszaka sötét van
lámpafénynél aludtak és várták hogy felnőjetek
hátha megmásszátok a várost és éket vertek a tetejébe
de ti most nyugatról beszéltek, még magasabb házakról
ők meg várják a reggelt, és remélik, hogy
ha vidékről a városba, onnan minél nyugatabbra
akkor nyugaton biztos az égbe vágynak
pedig úgysem kapni levegőt