Visszaszámolás

Mereven nézek egy bokrot, különféle sárga széleket, itt-ott előtűnik a zöld is, levelek rejtett címere, s egy másik látvány emögött: összehajló fák tövében drótkerítésbe fut eperbokor-övezte fehér.

Mereven nézek egy bokrot,
különféle sárga széleket,
itt-ott előtűnik a zöld is,
levelek rejtett címere,
s egy másik látvány emögött:
összehajló fák tövében
drótkerítésbe fut
eperbokor-övezte fehér.

Nem válnak-e a lombok hulladékká,
mint ágán megbuggyanó szilva,
ha újra itt nyaralsz, apám,
s rendezkedni támad kedved,
csinosítani az udvart
tönköket hagyva hátra
többségi részeden,
mit nyaralóidényen kívül
nemigen látogatsz,
mert második családod
a fővárosban él,
ott telnek mindennapjaid
postázási céged élén.

Ha lehetne, se tennék panaszt
semmilyen hivatalnál,
mint tetted egykoron
esővízzel telt
úthorpadás okán,
de máig meg nem értem,
az ecet-, ha megmaradt,
a meggyfa mért szúrt szemet,
hogy parkolási célból
kivágtad egészen,
hiszen szélvédődet félted,
pedig lett volna munkás,
aki baráti áron
lombkoronát metsz.
És a későn érő barack?
Betegnek nevezted.

Minek is tagadjam,
persze asszisztáltam
gallyakat kötözve,
te megfizetted árát
sörrel és tüzelővel.
Akkoriban könnyen berúgtam,
nem kellett órákon át innom,
s el nem keveredtem
a város forgatagában,
mikor kapuk zárnak aluljárót
megtartva hőjét hajnalig.
Este érthetted meg,
közös részegség alkalmán,
hogy számomra az istenfélelem
nem az Úrba vetett hitet,
hanem lététől való félelmet jelent.