friss műút

-ról, -ről

Áfra János

Áfra János

1987-ben született Hajdúböszörményben, Makói Medáliák Díjas és Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjas költő, a KULTer.hu alapító főszerkesztője, a prae.hu art&design rovatának szerkesztője. Első verseskötete 2012-ben jelent meg Glaukóma címen.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Áfra János: Zarándoklat a sziklához

2016. szeptember 15.

Ha a hegyhez készülsz, ne válassz
kerülőutakat. Felejtkezz el a falvak
és városok mesterséges fényövéről,
melyben gyakran mosdattad arcod.
Az árnyas erdő szellemei miatt kétség
vagy rémület ne tenyésszen benned,
hisz hogyan is zavarhatnád meg azt,
ami összemérhetetlenül nagyobb
és tartalmasabb mostani önmagadtól?
Vesd le elhanyagolható életed
ingatag emlékeit már induláskor,
hogy közeli tanúja lehess az erőnek,
amely hatalmasabb a szétáradó
csillagoktól is, pedig nincs benne
harsány, kényszeres önfelszámolás.
Kísérő és térkép ne zavarja utad,
csak a természet zajai és eleven jelei
vezessenek. Üres kézzel indulj,
úgyis minden szükséged kielégül,
ha nem tartozol tovább semmihez.
Ne hidd, hogy a tárgyak istene lehetsz.
Fogadd el saját jelentéktelenséged,
és képes leszel megszabadulni tőle.
Mikor a némaság az úr körülötted,
engedd át magad a csendnek,
mikor napokra elkerül a nyugalom,
mert éjszaka fények villannak
fel lehunyt szemhéjad alatt, nappal
pedig habzó sötétség kíséri lépteid,
végy erőt magadon, és haladj tovább,
míg azok az anyagtalan érintések
és fojtogató felhők el nem oszlanak.
A hegy lábához érve, a tisztás
patakjánál aztán fellélegezhetsz.
Az ősök barlangjába makulátlanul
lépj be, gyújts tüzet, és feltárulnak
előtted a régi idők megőrzött rajzai,
de ne várj a képektől és ne kényszeríts
testedre látomást. Józanon feküdj le,
s ha hálával pihensz meg az ásványokon,
a múlt és a jövő történeteinek őrzői
talán kegyesek lesznek hozzád.
Másnap, amikor a felszentelt hegy
meredek szikláin lépdelsz felfelé,
nehogy visszavonják figyelmed,
s a máslétbe rántsanak idő előtt.
Merd rábízni felnyíló életed az előre-
láthatatlan mozgásra kötelek nélkül is,
és ne riasszon a melletted elszálló
ragadozó madarak éhes röpte.
Ha lábad és tekinteted összefogva
el tudja engedni a belső remegést,
végül eléred a védett magaslatot.
A mélységbe révedve lásd át
a horizontot betöltő óriási erdőt
az elégedettség mámora nélkül,
és a hegy törékeny antennája leszel.
Szabadon állsz, széllel mozdulsz,
a környező jelek átizzanak rajtad,
továbbítod őket a földnek észrevétlen.
De ne várj csodát a felérkezéstől,
hiszen csak szolgája lehettél a tájnak,
s utad volt az igazi megérkezés.

Megjelent a Műút 2016056-os számában

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!