Annak érdekében, hogy az emberek
többet nézzenek egymás szemébe,
és kedvezzenek a némáknak,
a kormány úgy döntött,
minden embernek kioszt pontosan
százhatvanhét szót naponta.
Amikor a telefon csörög, a fülemhez teszem
anélkül, hogy beleszólnék. Az étteremben
rámutatok a húslevesre metélttésztával.
Jól alkalmazkodtam az új rendszerhez.
Késő este felhívom a távoli szerelmemet, büszkén
újságolva, csak ötvenkilenc szót használtam ma.
A többit meghagytam neked.
Amikor nem válaszol,
tudom, hogy elhasználta az összes szavát,
így lassan azt suttogom, szeretlek,
harminckét és egyharmad alkalommal.
Utána csak ülünk,
és hallgatjuk egymás lélegzetvételét.
Ferencz Mónika fordítása
Megjelent a Műút 2016056-os számában