friss műút

-ról, -ről

Ocsovszky Zsófia

Ocsovszky Zsófia

1975-ben született Szegeden, Hódmezővásárhelyen élt, jelenleg Gödöllőn. Néha ír.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Ocsovszky Zsófia: nagyítás

2016. augusztus 17.

lebeg a kép az emlékezet kis piros kádjában,
csipesszel segítek neki úszni.
vitorla vagyok, bizonyos értelemben.
lassan tűnik elő, szürke tónusban, anya haragja.

Nem.
inkább
mosolya, ha volt.
a kép ugyan néma, de mégis
az ezüst-bromid szemcsékben
zárványként ott a négy gyerek ricsaja.

Nem.
inkább
háromé,
én talán ott sem voltam.

azt mondják, bátyám húzta a nyakamra a kis wc-ülőkét.
ám a szar hogyan kenődött az arcomra,
senki nem emlékszik már.
nem mondják, de úgy sejtik, attól
a szartól lettem ilyen rohadt mázlista.
a kis felkent, szinte hallom.

megmozgatom a papírt a folyadékban.
négy gyerek állja körül a lakótelepi hintát.
palintáznak a tengerimalacok.
másnapra mindkettő halott, nem értjük.
hintázunk, nevetünk, de titokban
mind arra gondolunk: hátha mi megérjük a holnapot.

most apát látom, kocsmából jövet.
Nem.
inkább nem is.

kiemelem egy pillanatra a képet.
felejteni bármelyiket el lehet,
de fontos, hogy ne érje őket túl sok fény.
ha kevés az ezüstcsíra,
nincs az a redukálószer, mi újra látni engedné,
amit feledni akarok.

s az utolsó kép, látod, én,
mellettem férfi, a polcon akvárium,
és az asztalon borospohár — dúdolok magamban,
miközben apró csuklómozdulatokkal úsztatom a papírt.
kiemelem azt a felét, amin én vagyok,
és hagyom, hogy a másikat örökre magába zárja az ezüst.

száradásig már nem veszek levegőt.

Megjelent a Műút 2016056-os számában

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!