A bruderholzi forzíciák

Talán nem komor ez a húsvét hétfő
a Schwesterek fehér rajának,
akik a koranyári napmelegben, ártó
szilfek váratlan fuvallatai közt
a kórházudvaron üldögélnek
délben, s beburkolóznak szinte
a forzíciák példás rigók tompította
sárga derűjébe.

„Nimm die Forsythien tief in dich hinein”
„Az aranyfát vidd mélyen belsődbe”
(Gottfried Benn:
Letzter Frühling /
Utolsó tavasz, Mohácsi Árpád fordítása)

Talán nem komor ez a húsvét hétfő
a Schwesterek fehér rajának,
akik a koranyári napmelegben, ártó
szilfek váratlan fuvallatai közt
a kórházudvaron üldögélnek
délben, s beburkolóznak szinte
a forzíciák példás rigók tompította
sárga derűjébe.

S ó, éjszakai ügyeletben,
amikor elevenebbé válik a semmi,
nem segít majd bízvást egyikük sem
(helytelen, túlzott, halálos inzulin-
vagy altatóadaggal, mely alattomosan,
nyom nélkül szétárad a testben,
vagy mással, bénítószerekkel,
vénába juttatott levegővel,
fertőzött vér átömlesztésével,
gépre
kapcsoltnak csökkentve oxigénadagját,
kómásnak kiskanállal
leszorítva nyelvét és vizet csorgatva torkába s azon át tüdejébe),
hogy a tán nyugtalan beteg, az elfekvő,
mint mondják, vagy végső stádiumos, hamarabb
távozzon világunkból! Nem hagyja egyikük sem,
hogy ez a virág- és madárrengeteg
beleborzadjon a létezésbe!

Odább pedig, épp csak
elvonulva, szökőkút mellé, kőragyogás
széles fehérjébe, ártatlanul
szőkéllő, már-már öröklét békéjébe
burkolt, fiatal nővér üldögél egy ideje
az egyedüli férfiápolóval,
ráérősen lehúzza zokniját, égszínkék
szemével a vízbe bámul, csodás lábszárát
szép lassan a sugár alá tartja és megszólal;
talán szerelemről beszél.

(Szénási Ferenc fordítása)

Megjelent a Műút 2013038-as számának Olasz Svájc-blokkjában

Bruderholz: domb Bázel környékén, itt található a kanton kórháza. Giorgio Orelli versének alapélménye egy megtörtént esetről szóló újsághír: 1983 és 1989 között a lainzi kórházban (Ausztria) négy nővér — „fekete angyalok” — végstá­diumban lévő betegeket küldött a túlvilágra.