friss műút

-ról, -ről

Tatár Sándor

Tatár Sándor

1962-ben született Budapesten. Költő, műfordító; kenyeret (cirkusz nélkül — lehetőleg) az MTA könyvtárában keres. Nem feltétlenül szándékosan, de ádáz ellensége tud lenni saját magának (jószerével csak önmagának); ebből az ellenségeskedésből egyebek közt versek is fakadnak. De milyen áron…

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Tatár Sándor: Istápolj, ispotály!

2016. augusztus 10.

Bágyadt a délutáni nap. Gyógyszer-
s hypószag. Az infúzió
apatikusan csöpög.
„Ne ezt az adót, keress másikat!”
Fél-rejtve ágytál, sárgult műanyag.
Úgy múlik az idő, hogy nem telik.
Feszített tükrű csend, amíg
a lift jókorát zökkenve megáll —
és újra győzhet már a kábaság,
mint kegyelem, s tán kisimul
a homlok és a kíntól ferde száj.
Vonz már a föld; nehezek szemhéj, végtagok.
De időt húzni jó.
(Megélni nagyvizitet, még hatot…
Ám elcsitulhat-e vajon — s meddig, ha el —
a nedvek és szervek közt feltámadt viszály?)
Éjjeliszekrényeken keresztrejtvény, krimi, nápolyi,
a folyosón most majd’ az összes szék szabad.
Nővérke libben, fájrontra gondol, fart riszál.
Fáradhatatlanul csöpög a csap,
légy száll a kompótra, pisil, aki tud.
Lesz, aki távozik majd. Gyógyultan(?).
Tepsiben mások. Kinek mit dob.
Sors bona, nihil aliud.

Megjelent a Műút 2016056-os számában

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!