Menekülök előled, el a tenger többszáz mérföldnyi
partjaitól, mindattól, ami bennünket örökre szétválaszt;
a kiloccsant kávé zuhanórepülése, a gyomor összerándul a
a fehér abrosz fölött;
futok a hangod irányába, ahol a remény van,
ahogy minden ólmos délután
a fülemhez szorítom a jéghideg telefonkagylót;
az autópályák pihenőhelyein befagyott kátrányburkolat
konokul hallgat,
csak a dolgok zuhanórepülése van,
az esély, hogy még egyszer halljalak téged, bármi áron,
futok a remény felé, zsíros gyorskajáldák,
juharfák lombtalan csontvázai,
keréknyomok által barázdált tarlósorok
mellett haladok el;
a kocsiban a fűtés bekapcsolva, odakint a sors ámokfutása,
zuhanórepülésben,
futok rémülten a távolság iróniájától,
futok előled a hangod irányába.
Zerza Béla Zoltán fordítása