Együttműködés, win-win, lose-lose, és a többiek

A mi magyarországi nyavalyáink egyik forrása, hogy a saját véleményünknek nem az esetlegességét, hanem a kizárólagosságát preferáljuk. A valóságunkét. Aki nem ebben a valóságban él, aki nem azt látja, amit mi, az (ők, rosszabb esetben azok) legfeljebb szánni való, jóindulatú bolond, de ezen a kedélyességen már egy ideje túl vagyunk, úgyhogy inkább veszélyes ellenség.

A mi magyarországi nyavalyáink egyik forrása, hogy a saját véleményünknek nem az esetlegességét, hanem a kizárólagosságát preferáljuk. A valóságunkét. Aki nem ebben a valóságban él, aki nem azt látja, amit mi, az (ők, rosszabb esetben azok) legfeljebb szánni való, jóindulatú bolond, de ezen a kedélyességen már egy ideje túl vagyunk, úgyhogy inkább veszélyes ellenség.

Van az a régi arab mese az elefántról a nagy sötét hodályban, meg az emberekről, akik bemennek, és megfogják, megtapogatják a jámbor állatot, ahol éppen érik. Ehhez mérten mesélik el, mikor kijönnek, hogy milyen is az elefánt. Aki a lábát ölelte körbe, hát persze, mint egy oszlop. Aki a farkát, mi sem természetesebb, mint egy kígyó. Aki valahogy lehajtott fején a fülét érte, hát, hát, mint egy pokróc. Aki az agyarát, mint egy lándzsa. Etcetera.

Ha kijövet leülnek, elmesélik a tapasztalataikat, elhiszik egymásnak, amit mondanak, akkor van esélyük arra, hogy megsejtsék, milyen is az elefánt. Ha azonban hajbakapnak, akkor, noha közvetlen tapasztalásukat illetően mindnyájuknak igaza van, az igazsághoz mégsem jutnak el soha.

Másik kedvenc példám már a nyugati iskolából való. Egy pszichológiai tesztről van szó. A két játékos (kísérleti alany) megvásárolhat egy egydollárost. 25 centenként lehet rá licitálni, de aki végül veszít, annak is be kell tennie a pénzt. Ha két együttműködő alkat játszik, az első bemondja: 25 cent, a másik hagyja. Az első keresett 75 centet, és megosztja a másikkal. fejenként 37,5 centet nyertek. Ha egy versengő és egy együttműködő játszik, akkor az együttműködő hagyja, és a versengő nyert, 50 vagy 75 centet, attól függően, ki kezdett. Ha két versengő játszik, akkor mindketten veszítenek, csak az a kérdés, mennyit. Ha emlékezetem nem csal, a többség 8-10 dollárig el szokott menni, csak hogy a másik többet veszítsen, mint ő — kvázi nyerjen.

Aki miben gondolkodik, azt nézi, ketten együtt hogyan jönnek ki legjobban ebből a dologból. Csak akkor jöhetnek ki jól, ha legalább egyikük így gondolkozik. Ha valaki együttműködésre adja a fejét, érdemes tudnia, hogy először mindenképpen veszíteni fog.