friss műút

-ról, -ről

Csutak Gabi – Láng Orsolya

Csutak Gabi – Láng Orsolya

Csutak Gabi1977-ben született. 2008 óta publikál novellákat és kritikákat különböző irodalmi lapokban. Eddigi írásait főként a Látó, a Műút, a Tiszatáj, a Litera és a Prae.hu közölte. Láng Orsolya 1987-ben született Szatmárnémetiben. Filmrendezésből diplomázott Kolozsváron. Könyvet illusztrál, verset és prózát ír. Jelenleg animációval foglalkozik. 2015-ben jelent meg első kötete, a Tejszobor.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Áttűnések

Csutak Gabi – Láng Orsolya: The Voice of a Woman

2016. július 02.


Csutak Gabi: Egy performansz leírása

Imbolygó léptekkel sétált be a térbe, mint aki csak nemrég tanult meg vízen járni. Amikor középre ért, hideg fény világította meg a plafonról lógó gumiszalagokat. Lassan felhúzta csuklójára a szalagok végére rögzített fémkarikákat. Próbálgatta, milyen mozgásokat tesznek lehetővé. Arca maszkszerű maradt. Összeszorított ajkai közül magas hangokat préselt ki, mintha egy elátkozott zenedobozt szorított volna a fogai közé, amibe keleti leányanyák átkait és csapdába esett nyestek sikolyát rejtették. A mozdulatok egyre szakadozottabbá váltak, majd kétségbeesetten szabadulni igyekezett a gumiszalagoktól, mint egy fellázadt marionett-bábu. Felegyenesedett, és eltökélten előre nézett, amíg abba nem maradt a zihálás.

Fentről lefelé haladva egyre jobban megfeszítette izmait, amik aztán görcsbe rándultak, és elviselhetetlenül fájdalmasan lüktettek. Az összesűrűsödött rostok szinte levetették magukról a kocsonyásabb szöveteket. Erei egyre vadabbul tekergőztek, ki akartak szabadulni a síkosan fénylő hámszövet alól. A felszínre érve sisteregtek, mint a magzatvízbe mártott kanóc.

Elérkezett a pillanat, amikor az összerándult izmok keményebbek lettek a csontoknál. Először az arccsont horpadt be, halk pukkanással (egy lekváros üveg kupakja). Aztán jött az állkapocs elnyújtott, korhadt reccsenése (végtelenül lassan forgatott kereplő), majd a kulcscsonté (valaki száraz ágra lép egy aknamező szélén). Aztán a bordák. Mindegyik másként hangolva (egyre vékonyabb üveglemezekre zuhan egy vasgolyó.)

Akkor kezdett el nevetni, amikor már a lábujjai is formátlanná dagadtak. Egyre inkább ránehezedett a gumiszalagokra, de az első hullám után még tartotta magát. Aztán egyre ádázabb lendülettel szakadt ki belőle a sűrített levegő. A rekeszizom görcsös hullámzása elmozdította helyükről a megrepedezett csontokat, szilánkjaik beékelődnek a rostok közé. A lassanként elernyedő szöveteket már csak a gerinc, ez a sikoltozó létra tartotta össze valamelyest, de a tejüveg színű velő már kezdett beleoldódni a hús sötétjébe. A következő pillanatban hirtelen teljesen elernyedtek az izmok, és a formátlan anyag szétterült a földön, csak a felhorzsolt csuklókat tartották még a gumiszalagok. A tüdő levegőbuborékai már egy más, élénkebb halmazállapotban lüktettek, miközben a bordákból kiszakadt csontszilánkok felnyársalták a májat, a gyomrot, végül a szívet is.

 

Láng Orsolya: Dans macabre

Az üres ház felé igyekszem éppen,
amikor megemelkedik előtte a kanálistető,
csatakos alak jelenik meg benne,
kezében csavarkulcs.
Pántos nadrágja piszkos testén lötyög.
Derékig nyomja ki magát a felszín fölé,
de a szálkás kar kiegyenesedésével a mozgás megszakad,
a karhossz nem testhossz,
a lábak nem segítenek.
A feszült tartás végül megroskad,
a körön belülre esik minden kiszögellés.
Nem üti meg, de még csak meg sem horzsolja magát,
akár egy szumó-birkózó,
aki tánc formájában küzd.
Alighogy eltűnik a fekete lyukban,
elölről kezdődik a kísérlet,
megismétlődik a mozgásszekvencia —
a hosszú, csontos végtagok egymásba akadnak,
a pengearcon megfeszül a rágóizom,
úgy igyekszik — de nem: olyan akkurátusan vitelezi ki ezt a
minden erejét igénylő hadműveletet,
hogy csak lassan jövök rá, profival állok szemben,
az előadás most születik,
és mégis nagyon pontos.
És a táncos csak fizikai erőnléte miatt különbözik halott nagyapámtól.

A szövegek Ladik Katalin The Voice of a Woman
című kiállítása kapcsán születtek
(ACB Galéria 2016.április 29. – június 2.)

Képek: Ladik Katalin: Mandora 1. (performansz, Cogolin).
Fotó: Jean-Luc Luyssen 1984.

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!