Karácsony

Ilyen jó karácsonyunk még sose volt, pedig nincsenek jól elosztva a dolgok, mert nagyon szomorúak voltunk, de nem baj, és a gyermeket elhalmoztuk, de nem baj, zörgetek, de nem baj, mert legalább zörögni fog.

Nincsenek jól elosztva a dolgok,
és ez még hagyján,
de nem is jól vannak elosztva,
mert egyszer valaki beszélt nekem
a láthatatlan istenről,
és akkor arra gondoltam, hogy
nincsenek jól elosztva a dolgok,
de ez még hagyján,
mert nem is jól vannak elosztva,
mert beteg a lányom,
és kirúgtam a szeretőmet,
és összevesztem a feleségemmel.

Megyek vásárolni, de nem kapok
— ez kellemetlen.
Joliék marják egymást csöndesen, hangosan,
és Marci ellöki az apja kezét,
nagy, barna szemében szűkölő kutyák
— és boldogtalan,
— és áldatlan és kegyelem nélküli.

És egyszer a barátom megállt a növésben.
Bádogdob — gondoltam, de nem olyan könnyű,
mert beinjekciózták és két éven át minden
héten vitte az édesanyja,
és ma mindenkinél magasabb egy fejjel a családban
a barátom
— és békétlen.

És zörgessetek, basszátok meg, és kaparjátok a falat, az ablakot,
és a jeget a sírkövekről, hogy előbbukkanjanak a nevek,
dörömböljetek és üvöltsetek,
hadd zörögjön, hadd szóljon.
Napi kettő vesegörcs az nagyon jó,
mert már nem üvöltesz egész nap, hogy lőjetek le
inkább, mert már szétment tőle a fejem, de ha már nem
egész nap üvöltesz, az jó.

És gyerekek fogantak, hát szülessenek is meg élve
legyen meg kezük, fejük, lábuk, mint neked, Uram.
És tudjanak levegőt venni és sírjanak föl, a kurva életbe.
Azt olvastam, te még a barátságokat is fel tudod támasztani,
és a házasságokat és a szerelmeket is.

Váróterem, kellemes mínusz 5 fok,
egyikünk se volt rorátén.
Holnap jön az angyal, de mi ma várjuk,
húsz perce ülök, mert kimaradt egy vonat,
ezért nekem most a hideg a meleg.

Ismertem egy embert
aki mindig magával hordta a hőmérőjét,
tőle tanultam, hogy csak hőmérséklet van,
mert az isten csak hőmérsékletet bír csinálni,
a hideget meg a meleget már mi csináljuk.

Mert az isten csak barátságokat bír csinálni,
de azt már nem mondja meg, hogy mit kezdjünk vele,
és halottakat csinál meg árvákat,
meg fakerítéseket, amiknek hegyes a tetejük,
meg álmokat, amiket nem lehet végigálmodni
szégyenkezés nélkül,
meg papokat, akik nem hallgatják végig a gyónást,
meg bűnöket, amiket nem éri meg megbánni,
mert úgyse hallgatják végig,
de most meggyóntunk egymásnak és előre meg is bocsátottunk,
és orvosságokat is csinál az isten,
de ha egy egész dobozzal beveszel, meghalsz vagy hányni fogsz —
„van aki hány is, meghal is”.

Ilyen jó karácsonyunk még sose volt,
pedig nincsenek jól elosztva a dolgok,
mert nagyon szomorúak voltunk, de nem baj,
és a gyermeket elhalmoztuk, de nem baj,
zörgetek, de nem baj,
mert legalább zörögni fog.

András László Világos indul című verseskötete
az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg
a
Műút-könyvek sorozatában