friss műút

-ról, -ről

Megyesi Dóra

Megyesi Dóra

1985-ben született Budapesten, azóta három ország hét városában lakott, jelenleg ismét a fővárosban él. Vegetáriánus, kerékpáros, hétalvó, az Amnesty International Magyarország tagja.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Tudósítás

Megyesi Dóra: „A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás”
(Bende Tamás „Horzsolás” című kötetének bemutatója a Trafóban 2016. április 11-én)
2016. április 17.
A színpadon Bende Tamás és Falvai Mátyás (Fotó: Gál Lívia)

A színpadon Bende Tamás és Falvai Mátyás (Fotó: Gál Lívia)

A jegyet gondosan előre megveszem a neten — egyből kettőt, biztosra megyek. Régóta várom a kötet megjelenését, invitálásomra Eszter egyből igent mond, hét óra előtt pár perccel érkezünk a Trafóhoz. Lemenni még nem lehet, csatlakozunk a hely előtt álldogáló, beszélgető, fröccsöző fiatalokhoz. Annak ellenére, hogy sok érdeklődőre számítottam, magam is meglepődöm az összegyűlt tömegen, hiszen párhuzamosan számtalan kisebb-nagyobb volumenű irodalmi program zajlik a városban. Negyed nyolckor elfoglaljuk a helyünket, a színpadon Bende Tamás és Falvai Mátyás.

Az időpont valóban stílszerű az első lírakötet bemutatójára, Falvai ennek apropóján el is meséli saját első kötetének estjét, amelyre 2006-ban került sor Szalai Zsolt és Sütő Csaba András társaságában — a történet csattanója, hogy hosszas drukkolás után Falvai kötete nem készült el a bemutatóra. Jelen estén szerencsére a kötet is kapható, igaz, kis nyomdai malőrrel, ugyanis az impresszum kimaradt belőle; de így a helyszínen „gyűjtői példányt” vásárolhat a lelkes közönség, hiszen kereskedelmi forgalomba már javítva kerül majd a könyv.

Falvai felolvassa Nádasdy Ádám Maradni, maradni című versét, amelyet Tamás éppen aznap tett közzé Facebook-oldalán, nem véletlenül — a kötet első oldalán mindjárt ebből a költeményből találunk idézetet. Fel is merül a kérdés, hogy került kiválasztásra a cím, miért fontos ez a költőnek? „Sokat dilemmáztunk, és nagyon rossz vagyok címadásban” — árulja el Tamás. „Bár Nádasdyt nagyon szeretem, évekig nem vettem elő, és váratlanul, a leadás előtt pár nappal jött szembe velem ez a vers. A könyv elején olvasható idézet valójában magyarázatot ad a címre.”

Bende versei alapvetően mindig valamilyen típusú változásról szólnak, adott élethelyzetek jelennek meg bennük, óhatatlanul el kell gondolkoznunk azon, mennyire lehet, mennyire kell személyesnek lenni az alkotás során. Tamás elmondja, többször megkapta már a kérdést, nem veszélyes-e ez a fajta kitárulkozás, nem engedi-e túl közel az olvasót, és honnantól válik már öncélúvá a költészet. „Ezek nem naplóbejegyzések — mondja —, nyilván saját élményekből táplálkoznak a versek, arról tudok írni, amit megéltem. Ezektől azonban jelentősen eltávolodom írás közben, az alapélmény marad, és közben létrejön egy elkülönült alkotás.” Hozzáteszi, teljesen lényegtelen, hogy verseinek mennyi az igazságalapja: lehet, hogy van, de nem ez a fontos.

A moderátor Győrffy Ákost említi, aki Tamás verseit a „visszafogott, intim, de ezzel együtt mégis feszes és nyugtalanító” szavakkal írja körül. A kötetben több tematika megjelenik: a megtalálás-elvesztés, a gyerekkor, különböző társadalmi kérdések. Írásai kapcsán a személyesség mellett a nyugtalanságot is valóban többen említik, bár a szerző maga nem akarja így felfejteni a versei mélységeit. Falvai rákérdez, mi az a színtér, ahova most Tamás fellépett? Hogy látja a kortársait, hova pozicionálja önmagát? A válaszban felmerül, amit a legtöbben tudunk, hogy 2011-ben jelent meg ténylegesen az első kötete, nem papíralapon, hanem e-book formájában. Ez nem terjedt el szélesebb körben, mert a magyar olvasói szokás print alapú. Jelen kötet biztosan többekhez jut majd el, de amit Tamás fontosnak tart, hogy az e-booknak köszönhetően nem volt „könyvkényszere”, ugyanakkor az R25 antológiában való megjelenést is jelentős mérföldkőnek gondolja. Falvai kétféle hozzáállást tapasztal a költőknél: egyikük az „eddig írt a fióknak, most ideje, hogy mindent a világ elé tárjon”, másikuk pedig „alázatosan kivárja, míg megszólal benne saját maga”. Tamást az utóbbi csoportba sorolja, és rá is kérdez a kötet rendezőelvére. „Homogén kötetet szerettem volna. 15 éves korom környékén még elég éles kritikát kaptam Villányi Lászlótól — mosolyog —, azonban egy-két éve egy felolvasáson azt mondta nekem, hogy rátaláltam az útra. Egységes kötetet akartam, és a versek szükségszerűen kerültek egymás mellé.”

Művészként és jogászként kissé skizofrén a helyzete, az egyetem első felében még fel is merült benne, hogy abbahagyja, de végül sikerült a két felét összebékítenie. Beavat minket, hogy az ügyvédi munka adminisztratív oldalával nehezebben boldogul, de az írást, a beadványokat nagyon szereti. „Persze ha az ember egész nap szöveget ír a munkahelyén, akkor otthon már nehezen veszi elő a laptopot.”

Meghallgatjuk a szerző előadásában A ház, illetve a Hanyatt című verseket, majd Falvai rátér a kötetben található „francia versekre” — Tamás két félévet töltött Párizsban Erasmus-ösztöndíjjal. „Amikor ott éltem, volt abban valami furcsa, hogy ott sétálok, ahol Szomory vagy Ady jártak” — meséli. „Az olvasmányélményeim is folyamatosan elevenedtek meg bennem.” Tamás a párizsi irodalmi életről nem sokat tudott meg, főként kiállításokra és filmvetítésekre járt.

Rátérünk az E/2 személy megjelenésére a versekben. „Ez nagyon divatos mostanában — jegyzi meg Falvai —, miért használod a megszólítás gesztusát?” A szerző számára pont az a lényeg, hogy ne lehessen egyértelműen felfejteni, kihez beszél a megszólaló. A harmadik versciklusban már önmegszólításról van szó. „Ha úgy éreztem, hogy feszélyez a kitárulkozás, akkor igyekeztem megkeresni a megfelelő távolságot. Minden esetben meg kell találni, mi passzol legjobban az adott vershez, és nyilván szükséges valamilyen koncepció.” Költészetében a gyerekkor is markánsan megjelenik, a felnőtté válást hatalmas változásnak tartja, amely során más szemszögbe kerülnek a dolgok, a jóval és rosszal egyaránt meg kell küzdeni és érzelmileg is fel kell dolgozni. „Minden, ami megtörtént, az később is jelen van az életünkben. […] Azon keseregni, hogy mi miért történt, felesleges — az a fontos, mit kezdünk vele. Nincs tragédiaélmény, nincsenek nagy konklúziók a kötetben — mondja —, utólag átgondolom, mi történt, elfogadom, és megyek tovább. Nyilván ez alkati kérdés is, de én próbálok így élni, különben megőrülnék.”

A beszélgetés végén még három verset olvas fel (Luxembourg-kert; Szalonnasütés; Sejtés), majd szünet következik, és a szerző dedikál — az asztal előtt percek alatt hatalmas sor alakul ki. A második részben Fillér Máté erre az estére komponált vizuális és zenei szettjét élvezhetjük, mielőtt hazaindulnánk.

Bende Tamás Horzsolás című kötete rövidesen kereskedelmi forgalomban is kapható lesz, a borító Prischetzky Milán munkája.

Bende dedikál (Fotó: Gál Lívia)

Bende dedikál (Fotó: Gál Lívia)

Fotók: Gál Lívia

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!