Délelőtt van, a nagyelőadóhoz vezető folyosón ülünk, ahol állandóan elmegy mellettünk valaki, szóval nekem meg kell próbálnom épp annyira lehalkítani a hangom, hogy még ne tűnjön úgy, mintha szégyellném azt is, hogy beszélek, de azért ne is értse senki más, amit mondani készülök. A barátnőm kér tőlem tanácsot, vagy csak bátorítást, nem tudom, talán mindkettőt meg kéne próbálnom, mert most nehéz időszaka van, olyan, amiben nekem lehet tapasztalatom. A bátorításhoz meg is vannak a szavaim, nagyon gondolkodnom sem kell, magamnak is ezeket mondogatom mindennap. A tanáccsal vagyok bajban, hiszen az azt is jelenti, hogy van egy elképzelésem arról, milyen lehet a megfelelő viselkedés számára, én pedig csak annyit szeretnék kérni tőle, hogy ne legyen bátrabb, mint én.
Nevessen, amikor előadáson ül, és végighallgat egy anekdotát arról, hogy milyen abszurd, amikor valaki olyan, mint én vagy ő, pszichológus akar lenni. Botrány. Nézzen egyetértően a társaira és bólogasson is, ha valaki hozzáteszi, hogy az ilyeneknek biztos nincs semmi önkritikája, hogy is lehetne, sérültek, ez persze nem az ő hibájuk.
Csináljon úgy, mintha nem előre találná ki a válaszokat az aznapi „hogy vagy”-ra, mintha nem lenne meg előre a kifogása, miért is nem ér rá sajnos pont akkor. Tanulja meg, hogyan kell észrevétlennek maradni, mikor sosem lép be elsőként az olyan ajtókon, amiknek nem tudja, mi van a túloldalán. Semmiképp se mondja ki, hogy mit képzel, mi lehet ott. Szörnyek.
Ha ezt tanácsolnám, azt is hozzá kellene tennem, nekem ez még nem megy eléggé. Hazaérve mindig arra gondolok, hogy nem maradok ilyen örökké, és most csak azért nem magyarázkodom, mert úgy még nagyobb lesz a meglepetés, mikor egyszer majd őszinte leszek. Sokat kell dolgoznom azon, hogy elhiggyem, erre valamikor képes leszek.
Irigyelem ezt a lányt, amiért neki ez eszébe sem jut, én pedig már megint hallgatok, mindig attól félve, hogy véletlenül rólam is kiderül valami, annyit pedig nem ér ez az egész. Szívesen maradok egyedül a folyosón, ő pedig elmegy, barátai lesznek, és majd akkor is kimondja az igazat, mikor elhagyhatják érte.
Ha megpróbáltam volna meggyőzni, akkor talán most nem kéne szembenéznem azzal, hogy lehet ezt másképp is csinálni.