Rasszista utazások — A hazudhatatlan nyelv

Az állatok nem tudnak beszélni. Ez egyesek szerint megnehezíti, hogy árnyaltan, pontosan fejezzék ki akaratukat, szándékaikat és érzéseiket. A medvészek egybehangzó véleménye szerint ennél sokkal jelentősebb az a tény, hogy nem tudják az ellenkezőjét állítani annak, amit cselekszenek. Megyek, mondta, és nem ment. Nem megyek, mondta, és ment. Egyetlen ismert nyelv van, amely hazudhatatlan, a már kihalt indián törzs, a Sen-kise törzs nyelve, melyet holland tudósok kezdtek megfejteni. Nem véletlen, hogy a törzs kihalt, és nem véletlen az sem, hogy a hollandok nem voltak képesek lefordítani a nyelvet, hiszen például flamandul kitűnően lehet hazudni.

Az állatok nem tudnak beszélni. Ez egyesek szerint megnehezíti, hogy árnyaltan, pontosan fejezzék ki akaratukat, szándékaikat és érzéseiket. A medvészek egybehangzó véleménye szerint ennél sokkal jelentősebb az a tény, hogy nem tudják az ellenkezőjét állítani annak, amit cselekszenek. Megyek, mondta, és nem ment. Nem megyek, mondta, és ment. Egyetlen ismert nyelv van, amely hazudhatatlan, a már kihalt indián törzs, a Sen-kise törzs nyelve, melyet holland tudósok kezdtek megfejteni. Nem véletlen, hogy a törzs kihalt, és nem véletlen az sem, hogy a hollandok nem voltak képesek lefordítani a nyelvet, hiszen például flamandul kitűnően lehet hazudni.

A hergelbergi tudósok viszont megfejtették a nyelvtant is, lépésről lépésre haladva és a mimika tudományának új eredményeit felhasználva. Nem mintha a németek ne tudnának hazudni, de ők a legfegyelmezettebbek, ők bírják a legtovább az igazmondást, miután megfogadták, hogy soha többé nem hazudnak. A nyelvet tehát feltárták kísérleti alapon és pontosan, ezt bizonyíthatom, hiszen magam is jelen voltam. A kísérlet eredményeinek közzétételéig viszont már nem sikerült ugyanezzel a lendülettel eljutni, és ezt is bizonyíthatom, mert ugyancsak jelen voltam.

Közismert tény, hogy bizonyos önkéntelen mozdulatok, gesztusok, testtartások érzelmeket fejeznek ki, és gyakorlott szemlélő testtartásból, beszélgetők távolról figyelt mozdulataiból azonosítani tudja ezeket az érzelmeket. Az is közismert, hogy ez a folyamat visszafelé is hat, tehát ha elég hosszú ideig veszünk fel adott érzéseinkkel ütköző testtartást, pózt, akkor egy idő után megváltoznak az érzéseink. Tapasztalt szemlélő azt is meg tudja állapítani, hogy ezek a gesztusok, ez a mimika, mozdulat akaratlagos vagy ösztönös, valódi-e vagy mímelt.

A Sen-kise nyelv artikulációs bázisa jelentősen eltér minden más ismert nyelvétől. A különféle arckifejezések az arcizmok által — ezekből nem kevés van, szám szerint tizenhat gondoljuk csak meg —, pazar lehetőségeket nyújtanak a kifejezés bőségét hozva ezzel létre (1×2×3×…×16). Nem tévedünk nagyot, ha ezt a számot a nyelv szókészletének nagyságrendjével azonosítjuk.

Sen-kise nyelven a szeretlek szó például olyan bonyolultan és összetetten hangzik, olyan természetes arcjátékkal párosul, olyan bonyolult arcizmokat mozgat meg olyan rövid idő alatt, amely idő nem elegendő ahhoz, hogy akaratlagosan mozgassa az izmokat az ember, miáltal Sen-kise nyelven ha nem szeretlek, nem tudom kimondani azt, hogy szeretlek.

Az önkéntelen izommozgás laza, hullámszerű és harmonikus, az akaratlagos izommozgás darabos, szaggatott, és egyenetlen. Ha elég tapasztalt megfigyelők vagyunk, tudjuk, mi a különbség, ha valaki mosolyra húzza az ajkát, vagy ha mosolyra húzódik az ajka. És milyen az, ha úgy marad, pedig már régen nincs mosolyoghatnékja.

Én láttam a Sen-kise törzs utolsó néhány élő tagját, és sose bocsátom meg magamnak, hogy én vittem el hozzájuk a hergelbergieket arra a végzetes, utolsó kísérletre. A hergelbergieket érdekelték a Sen-kise nyelv lehetőségei és korlátai, és alaposan megtervezett kísérleteket hajtottak végre az arra vállalkozókkal, akik egyben a törzs és a nyelv utolsó élő képviselői voltak. Több kísérlet nagyszerűen lefolyt, noha fárasztóak voltak, és minden este kérleltem őket, hogy hagyják abba, mert nem lesz jó vége, mint ahogy nem is lett.

Pedig eleinte nem volt semmi baj. Jól látható volt az arcokon a különbség, amikor ülve mondták egymás után: „futok”, és a németek nem értették, miért gurul a nevetéstől a többi bennszülött, amint a beszélőre pillant. Amikor este visszanézték a felvételeket, a kollégám a nagyításon mutatta az alig észrevehető mimikai különbségeket, és a hangok ebből fakadó, európai fül számára ugyancsak alig észrevehető módosulását. Az indiánok számára roppant mulatságos volt, ahogy egy ülő ember próbálta azt mondani, hogy fut. Még viccesebb volt, amikor egyik-másiknak nem sikerült, és látszott, amint próbálkozott, izgett-mozgott, fészkelődött, végül fölpattant, nekiiramodott, és úgy vetette oda a többieknek és a kamerának, futok, futok, majd két kört kellett szaladnia, mire vissza tudott ülni.