A medvék télen téli álmot alszanak. Tavasszal bújnak ki a barlangjukból. Ha a medve meglátja az árnyékát, visszabújik a barlangba. Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ezek az én megfigyeléseim, vagy hogy ezeket a mondatokat mint megfigyeléseim eredményét közlöm, leszögezem, hogy nem. Ezek ún. népi megfigyelések. Generációkon keresztül bizonyos népek, melyek együtt éltek a medvékkel — vagyis bizonyos területeket egyaránt használtak ők is és a medvék is —, rákényszerültek arra, hogy megfigyeljék a medvék szokásait, hiszen ez lehetőséget adott arra, hogy az említett területeket felváltva használhassák. Mikor ez (a felváltva történő használat) nem sikerült, akkor tették ezeket a megfigyeléseket, szerezték tapasztalataikat, tovább pontosítva megelőző pontatlanabb megfigyeléseiket. Így kezdték egyre jobban megismerni a medvéket.
Úgy látom, szóltam, nem tudjuk közösen használni a teret és az időt. Nem tudjuk szinkronban használni, mert ha ugyanakkor ugyanott vagyunk, és nem ugyanazt látjuk, az még nem volna baj, de ahogyan ön úgy lát, az lehetetlenné teszi, hogy én közben a magam módján lássak. Nem feltételezek ilyen irányú szándékot az ön részéről e mögött, mindössze konstatálom az eredményt.
Én viszont ragaszkodom ahhoz, hogy azt lássam, amit látni akarok, pontosabban: hogy a magam módján nézzek. Én úgy szoktam látni, hogy hagyom beesni a fényt a szememen, hagyom működni az optikai eszközeimet, és nem érvényesítem azonnal, közben, sőt már ezt megelőzően a szempontjaimat. Így aztán engem, önnel ellentétben csak az optikai csalódás fenyeget, de ezt, vagyis hogy a szemem csal meg, kevésbé tartom kockázatosnak, mintha a szempontjaimban csalódnék — ezért nem használok szempontokat a látáshoz. Ugyanakkor elismerem, hogy egyszerűen két különböző iskoláról, felfogásról, módszerről van szó, nem többről. Mert bizony én legalább olyan nehezen ismerem be, hogy megcsal a szemem, mint ön, hogy megcsalják a szempontjai.
A magam részéről természetesen egyszerűbbnek tartom, ha a megfigyeléshez a szememet használom, mint ha szempontokat használnék, mint ön. Mert így önnek idővel egész szempontrendszere lesz, ezt kell magával vinnie, ha bármit meg akar figyelni, nekem meg elég, ha a szememet viszem magammal.
Persze, a szemet, amely egy nem is túl bonyolult optikai műszer, ugyanúgy karban kell tartani. De ahogy az ön szempontrendszerét megzavarhatja egy váratlan látvány, ami felkészületlenül éri, megfelelő szempontok nélkül, ugyanígy az én látásomat is rongálják, pl. a szempontok. Ezért ajánlom, hogy állapodjunk meg a tér-idő elhatárolt használatáról. Ajánlatom lényege az aszinkronitás, vagyis hogy azonos helyet eltérő időben használjunk, illetve hogy soha ne legyünk ugyanakkor ugyanott. Remélem, ért engem, és nem veszi sértésnek, mert egyáltalán nem állt szándékomban megsérteni.
A mostani népek kevésbé használnak bizonyos területeket a medvékkel közösen, tehát nem kényszerülnek rá arra, hogy megfigyeléseket tegyenek, tapasztalatokat szerezzenek, mégis meg akarják ismerni a medvéket, de én magam sem tudom megmondani, hogy pontosan miért, hiszen elég világos, hogy ennek az ismeretnek semmiféle gyakorlati haszna nem lesz az égegyadta világon.