friss műút

-ról, -ről

Pollágh Péter

Pollágh Péter

(1979, Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, esszéista, 1987-től ír, 1995-től publikál, 2008–2009-ben a JAK-füzetek társszerkesztője, a 2008/2-es számtól a 2016/1-es számig a Prae folyóirat versrovatának gazdája.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Pollágh Péter: LORENZO RIBEIRA — Vendetta

2016. február 04.

„Sötét szemüveget visel az ég is,
mint a puccsista tábornokok”
(Csoóri Sándor)

A megismerés fája elveszi tőlünk az élet fáját,
jó napot kívánok! Vagy mi a helyes napszak?
Te utánam kutatsz, én meg benned.
Elindulnak felém a bibliai nippek.
Persze, hogy játék vagyok. Szépséghalász.
Szörpöt iszunk, a vitrinben együtt a család.

Nem kérem vissza az aduászt
(mi is volt az?),
22 évet vártam rád, igen, 22
kurva virág romlott el a síron.
Tudom, te lőtted szét a Kupolát,
egy rongyos bubi, Amilcare Brenno,
annyit sem érsz már.
Se hangtompítót, se válaszokat nem kapsz.
Posztmortem köntösben nevetek rajtad:
magamhoz hasonlatos, jó fiút kívánok,
iszony mossa el az arcod helyét,
mikor megérted csendtekintetét.
Kávé a bőre, tiszta anyja, csont a szeme.
Már látod a szálkákat, Brenno.
Ugye, hogy sárkányos, sötét másom?
Ugye, hogy nem állsz meg előtte, Brenno?

A kis Renzino, 1970-ből, üdvözletét küldi.

Megjelent a Műút 2015054-es számában

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!