ROVIGO

ROVIGO Állomás. Halvány asszociációk. Goethe
drámája, vagy valami Byronból. X-szer utaztam át Rovigón
és ezért ikszszer értettem meg
hogy az én belső földrajzomban ez különleges
helyet foglal el bár biztosan nem annyira mint
Firenze. Sohasem léptem életemben e város köveire
és Rovigo mindig közeledett vagy éppen hátramaradt mögöttem

ROVIGO Állomás. Halvány asszociációk. Goethe
drámája, vagy valami Byronból. X-szer utaztam át Rovigón
és ezért ikszszer értettem meg
hogy az én belső földrajzomban ez különleges
helyet foglal el bár biztosan nem annyira mint
Firenze. Sohasem léptem életemben e város köveire
és Rovigo mindig közeledett vagy éppen hátramaradt mögöttem

Akkoriban imádtam Altichierot
a páduai Szent György oratóriumból és Ferrarát is
szerettem mivel emlékeztett őseim
kirabolt városára. Kifeszítve éltem
a múlt és a jelen pillanata közt
sokszorosan megfeszítve a hely és az idő által

De mégis boldogan erősen azt remélve
hogy nem lesz hiábavaló az áldozat

Semmi sem tette Rovigot különössé mondhatnám
az átlagosság mesterműve volt egyszerű utcák csúnyácska házak
csak a város előtt vagy utána (a vonat mozgásától függően)
nőtt ki hirtelen a földből egy hegy — vörös kőfejtő vágta szét
kelkáposztával körülrakott ünnepi sonkához hasonlón
más semmi aminek a szem örülhetett bánkódhatott vagy amin megállt volna

De hát ez valódi város volt vérből és kőből — olyan mint más
városok ahol valaki tegnap meghalt vagy megőrült
vagy reménytelenül köhögött egész éjjelen át

MILYEN HARANGOK KÍSÉRETÉBEN JELENSZ MEG Ó ROVIGO

állomásra redukáltan vagy vesszőre áthúzott betűre
nem csak állomás vagy de — arrivi és partenze

és miért gondolok most rád  Rovigo ó Rovigo

(Gömöri György fordítása)