Hosszú kötelet kell fonnia képzeletben
annak, aki igyekszik nem gondolni
saját köldökére. Aki tenyerét hasán pihentetve
inkább gondolna megbűvölt állatokra.
A festő ecsettel hímezi az abroszba saját nevét,
mintha. Aztán megfesti a lakomát
döglött nyúllal, üres kehellyel, narancshéjjal.
A szakács magányos a teli kamrában.
Engem is a rosszullét kerülget,
ha a köldökömhöz érek.
Mintha olyan alacsony lenne az ég,
hogy négykézláb tudnék csak mászni alatta.
Mennyivel jobb lett volna keletkezni,
mint az ásványok, mint a tavak,
mint a fájdalom.
De nekünk le kellett hullanunk, ki kellett másznunk,
elő kellett bújnunk, lyukat kellett fúrni magunknak,
mi darabokra szakadtunk, hogy darabokra szaggassunk,
nekünk nevet kellett adni.
Egy irtózatosan hosszú kötelet kellett fonnunk,
hogy lemászhassunk rajta.
(Fenyvesi Orsolya holnap, május 7-én este 19 órától mutatkozik be a Kalicka Bistróban [Budapest, Rottenbiller u. 32.] a József Attila Kör Kötet előttiek című sorozatában. Beszélgetőtársa Bajtai András költő lesz; zenél Damien Bonneau és Sirokai Mátyás.)