friss műút

-ról, -ről

Delimir Rešicki

Delimir Rešicki

1960. március 16-án született Eszéken, ugyanitt végezte el az egyetemi tanulmányait a kroatisztika szakon. A ’80-as évek elejétől ír: költeményeket, prózát, kritikát, médiaelemző publicisztikát és esszéket. Több rangos hazai és egy nemzetközi díj bírtokosa. Műveit angol, német, olasz, francia, svéd, spanyol, magyar, lengyel, szlovák, ruszin, bolgár, macedón és szlovén nyelvre fordították. Magyarul egy verses válogatáskötete jelent meg: Meghalni a pandákkal (Ford.: Beszédes István, Fenyvesi Ottó, Kollár Árpád, Orcsik Roland, BabelPress, Veszprém, 2008.)

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Delimir Rešicki: Baranya, téli vadászat

2016. január 05.

id. Pieter Bruegel: Téli vadászat (1565, olaj, vászon, 117×162 cm; Kunsthistorisches Museum Wien)

id. Pieter Bruegel: Téli vadászat (1565, olaj, vászon, 117×162 cm; Kunsthistorisches Museum Wien)


 

Távozzatok, örökre.

Ne romboljátok többé a régi pusztákat.

Ne határoljátok el a kibérelt vadászföldeket.

A szarvas ugyanazon
az úton járt
több száz éve.

Tegnap pedig, miután leszálltam a bicikliről,
láttam egyet: megdöglött,
véres volt a feje,
többször próbálkozott és próbálkozott
rátalálni a régi útra a drótkerítésen át.

Ugyanazon az éjjelen, ugyazon a reggelen.

Ugyazon a virradaton.

Ugyanolyan szürkületben,

melyekben télen, valahonnan, a behavazott

képen visszatérnek a faluba Bruegel vadászai.

Órákig tudtam állni vagy ülni e kép előtt
a bécsi Kunsthistorische Museumban.

Ha csak egyetlen egy napot is töltöttem ott,
mindig találtam rá egy kis időt.

Majd egy délután a lábaim fokozatosan
elválltak a földtől, és megnyílt alattam
a hóborította ajtó.

Disznóvágás a kép bal sarkában.

Apró zsákmány, csupán egy róka, melyet
az egyik vadász cipel a vállára tett kapáján.

Lábuk körül settenkedő kutyák.

Fehér hegycsúcsok a háttérben,
valami furcsa madarak a levegőben,
alattuk korcsolyázók a jégen,
élvezték a világosság
utolsó sugarait.

Elég volt egy kis lépés, hogy
ösztönösen közeledve a képhez
örökre elvesszek a térben, melyhez éppen
a tökéletessége miatt képtelen voltam közelebb kerülni,
noha a kezemben már éreztem
a korcsolyákat az esti jéghez.

Talán valami azt sugallta,
hogy valahol másutt
még mindig meg kell találnom
a saját vadászaimat,
akik évek óta a puszta tekintetükkel vadásznak
másfajta látványokra.

Hajnalban vagy alkonyatkor elindulni velük
a napok óta behavazott baranyai mezőkre,
legalább némán tanúskodni
a holtak és az élők nyomairól,
akik abban reménykedtek, hogy ránk találnak,
és megfagytak a drótkerítés előtt.

Orcsik Roland fordítása
Megjelent a Műút 2015054-es számában

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!