„Az idő múlása egy nagy rosta…”

A címként szereplő közhely mégiscsak érvényesnek tűnt föl április 23-án este a Beat Dis koncertjén az Instantban, ahol a kissé megfáradt tudósítót arcon csapta a felismerés: a zenekar egyre fiatalodik.

A címként szereplő közhely mégiscsak érvényesnek tűnt föl április 23-án este a Beat Dis koncertjén az Instantban, ahol a kissé megfáradt tudósítót arcon csapta a felismerés: a zenekar egyre fiatalodik.

És ez úgy is egyértelműen igaznak tűnik föl, hogy ezen az estén a frontember, Csigó Tamás nem kevésbé eszelős pillantásokat lövellve, de ismét csak valamivel óvatosabban szántotta fel a színpadot, vagy épp hogy a rendszeres vendégként fellépő énekesnők (Judie Jay, Dimanovszki Natalie és Alba Hyseni) kivételesen nem szerepeltek — hagytak is űrt az inkább líraibb akcentus kedvelőiben, ugyanis így az erőteljesebb, dinamikusabb számok uralták le a terepet. Két ifjú rajongó így is (vagy épp ezzel együtt?) előbb meglehetős megvetéssel pillantgatott az első sorokban pogózó két negyvenes úrra, majd faragatlan egyszerűséggel közölték velük: „Ez már nem divat!” A beálló döbbenetet a megszóltak békés hátraoldalgása oldotta föl, ahol a szellősebb tánctéren immár háborítatlanul lehettek önfeledtek. (Szegény bakfisok és sihederek, kik nem tudják, az időben utazni bizony .)

A repertoárban kevesebb helyet kaptak az elmúlt évek lemezeinek bevált számai, s egyre inkább előtérbe kerültek a készülő (s idén megjelenő) új album dalai — ezekben, ha csak az immár évek óta minden koncert fináléját jelentő Foul Playre gondolunk, az eddigieknél erőteljesebb elmozdulás figyelhető meg a lassú (és neurotikusnak is nevezhető) triphop felől a lendületesebb rockzene felé. Az irány jó, a zenészek pontosak, mint egy svájci bicska, a minőség még mindig megbízhatóan magas, a zenekar pedig, akárhogy nézem, fiatalodik, és ez kurva jól áll nekik — nekünk meg kurva jót tesz.

[nggallery id=13]