korlát

nyaralásra menet minden évben megálltunk egy pihenőhelyen. azóta rájöttem, hogy azért, mert ott volt legmélyebb a víz. a parton egy búvár a korlátnak dőlt és az odaútra szóló jegyét szorongatta.

nyaralásra menet minden évben
megálltunk egy pihenőhelyen. azóta
rájöttem, hogy azért, mert ott volt
legmélyebb a víz. a parton egy búvár a
korlátnak dőlt és az odaútra szóló jegyét
szorongatta. minden alkalommal megállok
azon a helyen, azóta is, már csak
gondolatban. a darabokra szedett aszfalt,
amit emlékként cipelek, ott furcsán
simának tűnik. a szerpentinek, a kocsi,
ami mostanra már egy magzatnak is szűk,
ott még hagyja magát. ő a korlátnak dől,
arca leér egészen a vízig, furcsán
megnyúlva. csak ő maradt meg és a korlát
a parton, ha part már nem is, amiről írni
lehetne.

Megjelent a Műút 2015052-es számában