Nyelvetlen csókod íze reggel:
kakukkfű, gyömbér, és talán
egy leheletnyi bors.
Rájátszol a rekedtségre és kérsz,
hogy a vörösfenyős halom tetejéről
kesztyűbe kanalazott hóból
főzzek kávét az ébredéshez.
Mikor már nem ölelsz, de nincs
is még erőm kitakarózni,
a vállamhoz dőlsz és elhúzódsz.
Szemelvényeket olvasol az északi
osztják medveének-gyűjteményből,
és élvezed, hogy megint én
vagyok az, aki pirul, mintha
hóval mosdattak volna meg.
Megjelent a Műút 2015052-es számában