Van késed?

Épp akartam kérdezni, de megválaszoltad még a sorompó előtt. „A rózsák ideje lejárt.” (Nálunk, falun az első fagy viszi el őket.) Szeptember négy. Az autódból olyan szépnek tűntek. Sebaj, az Aldiban mindig friss a celofán illatú rózsa. Adnak hozzá sokáig eltartó porokat — gondoltam és nem szóltam, hogy állj meg, kérlek, azért megszagolnám őket.

Épp akartam kérdezni, de megválaszoltad még a sorompó előtt. „A rózsák ideje lejárt.” (Nálunk, falun az első fagy viszi el őket.) Szeptember négy. Az autódból olyan szépnek tűntek. Sebaj, az Aldiban mindig friss a celofán illatú rózsa. Adnak hozzá sokáig eltartó porokat — gondoltam és nem szóltam, hogy állj meg, kérlek, azért megszagolnám őket.

Apa reggel friss péksütit venni. Otthon mindenki őt várni. Vasárnap lenni. Kutyát bejárathoz kikötni. Szófogadónak lenni. Asztalhoz leülni. Gyerekek hangoskodni. Apa nem megütni. Anya kitálalni. És ez az icike-picike mind megenni.

Aztán az aszályra gondoltam, meg a muszájra. A folyóink az idén úgy elapadtak. Azért nem ellipszilonos a muszály (sic!), mert nem az aszályból következik? Lefeküdtem a padlóra tévedni. Sikerült úgy átrendezni a lakást, hogy elférjek benne jógapozíciókban. Ott tartok, hogy „gondolatban megérkeztél ideális pihenőhelyedre”, közben az utcán felcsendül az új himnusz, ria-ria-hungária. De én befelé figyelek, mert ez a lényeg.

Apa autóba ülni. Menni dolgozni. Hétfő lenni. Mások utálni, ő szeretni. Nem kell egész nap otthon lenni. Mindenki az ő vérét szívni. Ma nem elvárásnak lenni. A szabadságot szeretni. A problémákat megszokni. Ha sok, kilépni. De nem lépni ki nagyon. Dana-dana-dan.

Mi nem megyünk már messzire. Csak ide, az íróasztalig. Még soha nem kellett ilyen hosszú ideig erőt gyűjtenem ahhoz, hogy kibontsam azokat a nekem címzett borítékokat, amelyekben csekkek vannak. A kis sárgák. Itt parkolnak hónapok óta. Nem azok a nagy kihívások, amikben a saját árnyékodat kell átlépni, hanem ezek a nekem címzett borítékok. Mindig ugyanúgy néznek ki,  mindig ugyanakkor jönnek, mindig ugyanazt akarják. Felejtsd el az álmaidat.

Add el magad érettünk.

Szóval apa kocsit hajt. Apa szereti kocsi. Nélküle nem is létezni. Ha valaki ellopni, ő meghalni. Ha apa nem lenni, minden tönkremenni. Ha apa nem lenni, anya és gyerekek kiborulni. Világgá menni. Ha apa nem lenni, nem vásárolni összevissza. Ha apa nem lenni, majd megtanulni élet milyen. Ha apa nem lenni, megszokni fánk helyett szalonna enni. Ha apa nem lenni, szépen tovább élni, nem hordani össze ennyi hülyeség. Süss fel nap, fényes nap.

Állok itt az állványzaton. Körülöttem a temető. Ma restaurátor vagyok, holnap szerető, holnapután önmenedzser. A mauzóleum nagy. Amit művelünk, kis lépés nekünk, még kisebb lépés az emberiségnek. Tíz méter magas, ezt renováljuk. Napi tízezer, egy ezres az órabér. Nettóban. Már le van adózva. Reggel a kutya se jön a temetőbe, csak a munkások. Aztán ahogy felszáll a köd, szállingóznak az állatok meg az emberek. A levegőt harapni lehet, olyan tiszta. Ez itt a történelem helye. Jobb kussban lenni. Nem akarok mauzóleumot restaurálni, de mára ezt írta fel az orvos. Meg holnapra. Meg holnaputánra, egészen novemberig. Az utolsó rózsáig. Karácsonyra meglesz a pénz.

Apa intézkedni. Terepen lenni. Apa lenni laza. Itt is lenni, ott is lenni. Nem tudni apa hol lenni. Apa szeretni család. Család nem venni észre apa. Vagy én tévedni. Apa nagy. Apa mindig edzeni. Sörhasat soha, semmilyen körülmények között nem növeszteni. Apa politizálni. Ügyeken vitatkozni. Apa élni saját élet. Csinálni, amit akarni, de csak munkaidőig. Otthon néma lenni. Apa megígérni. Apa nem hazudni. Apa nem hinni isten. De úgy tenni. Apa többet inni. Pont, pont, vesszőcske.

Gondoltam, hogy mellettem állsz a bajban. Szombat, vasárnap, ünnepnap kivételével szerencsésnek mondhatom magam. Olyan kevés az optimista ember. Én az én szívemre hallgatok. Te a te szívedre. Habár nagy az aszály, mégiscsak jó, hogy kijöttünk a vízre. Csomagoltál enni, de főleg inni. A kagylók haldokolnak. A kacsák boldogok. Nem jókor kérdezed meg, hogy vagyok, mert én hétfőn nem vagyok sehogy. Túlestünk az első felvonáson, majdnem kezdődik a második. Muszáj menni, mondod. Kapuig viszel autóval, hogy ne kelljen gyalogolnom. Közben nem beszélünk. Majd máris itt a holnap. Az, amelyik a máról szól. Az eredetit utánzó klasszikus márványminta helyett ördögöt és szivárványt festek a mauzóleum falára. A főnök ideges. Ki vagyok rúgva. Lemászok az állványzatról, köpök egyet a betonra. Ugrott a kellemes karácsony. Nagyon éhes vagyok. Vágnék egy karéj kenyeret. Ecsetem van. Kenyerem van. Késem nincs.

Apa titokban küldeni fotó meszidzs. Ebéd után ledőlni. Délután levinni gyerek, kutya sétálni. Közben anya konyhatündér lenni. Vendégek jönni, apa és anya összetartani. Gyerekek — most aztán — jók lenni. Csodás vendégséget csinálni. Élni, míg meg nem halni. Majd este megnézni családi múvi. Még otthon lenni, de már nem ott lenni. Apa várni a holnap. Én várni ma. Virágom, virágom.