friss műút

-ról, -ről

Vida Kamilla

Vida Kamilla

1997. február 9-én született, Az ELTE BTK hallgatója. A Deákpoézis 2015 első helyezettje, Málik Roland-díjas.

-tól, -től

Szöveggyár 2015

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Vida Kamilla: kereszthuzat

2015. szeptember 20.

apám egyszer azt mondta, hogy az igazság hasonlít az ötöslottóra,
az ábécé betűinek teljesen véletlenszerű kombinációja. csak nyerni nem lehet vele semmit.
ha úgy vesszük, te azzal a történettel vagy egyenlő, amit majd elmesélek másoknak rólad.
például azt az esti veszekedést. te szexelni akartál, én meg nyomtatni.
kifogyott a patron, a kérdés így hamar eldőlt.
szóval ezek a történetek színekké és szavakká tömöríthetőek és
rájöttem, hogy az is lefesthető és az is kimondható, ami nem létezik.
és hogy ebből is az következik, hogy történet akkor is van, ha te nem vagy.
ebből a szempontból tehát mindegy,
hogy a papír mögött, amit most a kezemben tartok, te bújsz meg, vagy a levegő.
osztottam, szoroztam, számoltam a környezetszennyezéssel, a nagyvárosi szmoggal,
és így is a levegő nyert.

majd néha visszakullogsz. csak nézel.
nem kellett festőnek lennem hozzá:
a szemed a beszáradt temperástubusok nyílására emlékeztetett,
mert sötét és gusztustalan és valódi.
de azt mondtam, hogy festő vagyok, jobban hangzott.
jobban is figyeltél, és ha szerelmes nem is lettél belém,
összejöttünk, mert te is hányszor elképzelted már, ahogy a legjobb barátnődnek
súgod a telefonba, hogy „miután lefestett, megdugott.”

elmentem, vettem patront, hogy ha majd jössz, akkor bizonyíthassak, hogy ennek ellenére is.
persze nem kullogsz vissza. pont most nem. fogadjunk, olyasmiket gondolsz, hogy „tartásod van”.
maradok inkább a levegővel teli szobában
és apámmal scrabble-özök.

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Hozzászólások, visszajelzések

Hozzászólás küldője: Tempevölgyi
Ideje: 2015-09-22, 10:36

Petőfi jóslata (ahogy megvalósult) Önismerethez! kezdő maga mutogatóknak!

Petőfi jóslata nagyon „bejött”! „Ha a nép uralkodni fog az irodalomban, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék!” Írta Arany Jánosnak a Toldi születésekor! Mára beteljesült! Csak nem szereplőként, hanem az „alkotókként” irodalmat „hamisítók” uralkodnak az irodalomban, politikában!

. Annak, hogy ’á sok szellemi erővel rendelkező zsidóság az irodalom terén csak reklám-silányságokat tudott termelni: nem csak racionaliz¬musa az oka. Racionális volt a római is, irodalma mégis világképletté lett. Legfőbb oka éppen az, hogy a zsidó írók mindenütt hazug alapra: más faj pszichéjébe, vagy egy gyökértelen „nemzetközi” ideológiába, hamis elvonásokra helyezkednek.
Minden egészséges faj magának épít jövőt, és amelyik faj hagyja, hogy egy másik faj életépítésének eszközéül használja fel, megérdemli az elpusztulást. De milyen propagandamunkát végez ezen a téren a magyar intelligencia: a magyar arisztokrácia és a magyar középosztály? Szabó Dezső

Kosztolányi: A cikksorozathét része a magyar és a zsidó szerzőket állítja szembe egymással, következetesen kihagyva az utóbbiak névsorából a szerző legkedvesebb zsidó barátait (többet között Karinthy Frigyest vagy Füst Milánt). A Függelékben közölt szövegegyüttes tézise ugyanis az, hogy a fiatal írók nem tudnak érvényesülni, mert a zsidó irodalom elnyomja a magyart. Ennek kapcsán a következő összeesküvés képét vázolja fel: „A Petőfi, Vörösmarty, Arany, Jókai és Mikszáth lelkéből táplálkozó irodalom addig fel nem támadhat, bimbózó magyar tehetségek addig ki nem virágozhatnak, amíg a kábultságból felrázott ország nem érti, hogy itt igenis, a faji összetartásban megedzett írók, kiadók, színházigazgatók és színházi ügynökségek jól megszervezett szövetkezetéről van szó!” Ennek a konspirációs teóriának a kifejtésében Kosztolányi Dezső szerkesztőként és nevét nem vállaló újságíróként is részt vett. –
írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez. Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin

Szólj hozzá!