ma reggel különösen fáradtnak érzed magad, ahogy bal lábaddal a pedálra állsz, a jobbal útjára indítod a biciklit, majd átemeled az ülésen, hogy végül az is a helyére kerüljön a hajtókar végén. guszti bácsi kint áll a ház előtt, megint megjegyzed magadban, hogy elképesztően rondák azok a lila falak, büszke rájuk, a festés óta kifejezetten csinosan öltözik fel a hajnali kémleléshez, a papucsot viszont mindig magán tartja, azt nem hajlandó zárt cipőre cserélni még télen sem. köszönsz neki, ő végigmér, igyekszel összébb zárni az ülésen a combjaidat, hatvanhét vagy, de még mindig szégyellős.
a cba két sarokra van, lustább vagy annál, mint hogy gyalog tedd meg a távot, az ízületeid is fájnak tegnap óta, alig tudtál aludni miattuk, háromkor már árnyakat láttál a szobában, jobb lesz mielőbb visszaérni. reggel hét, mindjárt nyitják a boltot, félve nézel körül az úton, nehogy szembejöjjön valaki. rettegsz az ujjal mutogatásoktól, amikor a gumicukrokat vizsgálod, a suttogások elcsípett darabjaitól a felvágottaknál. mindenki tudja a férjedről, amit te is tudsz, amit az úr templomában tett, egy ilyen kisvárosban semmi nem marad titokban, és igazából megérted a dolgot, vélhetően ’56 óta nem volt nagyobb hír, szegény kisfiú, mi lehet most vele, de ami még fontosabb, mi van veled, ezt találgatják, meg őrültnek neveznek meg genny-alak-feleségnek, a marika egyenesen koopiránsnak, az ő megvetése ezek szerint odáig fajult, hogy új szót talált ki a kollaboráns helyett, ez mennyire nevetséges, sosem volt értelmes asszony, de úgy látszik, a hülyék is elő tudják venni a latint, ha gyűlölködésre kerül a sor.
a legolcsóbb kakaóport veszed, nem a legfinomabb, lassan oldódik a tejben, és meglehetősen rossz az íze, de erről eszébe jutsz majd az unokáknak, minden hited ebbe veted, és persze istenbe, jézusba és máriába, a pap beszédeibe, a gyónásokba, és a hajnalok során elfogyasztott csokoládéba.
fizetsz, a kasszánál állva julika lép a boltba, elharapva köszön, de legalább nem a többivel jött, így kisebb pletyka lesz ebből, a ruháidról fognak beszélni, a meggyötört arcodról, ismét felemlegetik, hogy szegény te, néha azért jönnek az ellenkező vélemények, hogy biztosan tudtál mindenről, kicsit vitáznak, de aztán ahogy ismét minden szegletét átrágják a témának, a következő bevásárlásig vagy miséig már az időjárásról és a paprikatermésről diskurálnak egymás közt.
a csomagra rakod a gumipókot, az unokáid szerették, amikor kicsik voltak, az egyikük tényleg azt hitte, hogy igazi pók, csak álcázza magát, akkoriban is már ugyanannyira bele voltál fáradva a jelenedbe, mint most, csak több álnevetéssel, és nagyobb étvággyal.
tekersz az utcában, a lila ház előtt mentők, a szomszédok bámészkodó fejei az ablakban, nem szeretsz megállni, birkáskodni, kicsit azért odasandítasz, sejted, hogy vége van, guszti bácsi a legszebb ingében, ez legalább méltóságteljes, semmi infúzió, semmi rák, csak egy szívinfarktus, egy elpattanó ér az agyban, egy lyuk a gyomorban, és elzuhanni, pont miután befejezte a combjaidról való fantáziálást, épp mielőtt visszament volna megverni az asszonyt meg ráordítani, hogy kössön vastagabb pulóvert a csirkéknek. szép ez, megnyugtató, és ráadásul valahol szívderítő is, hogy végre legalább egy napig erről lesz szó a fodrásznál meg a téren, mondják majd, hogy guszti bácsi feldobta, amit fel kellett, meg is érdemelte, verekedős, iszákos kis ficek volt már fiatalon is, nem az az igazi becsületes gazda, igaz, halottról jót vagy semmit, de azért mégiscsak egy rohadék volt.
leszállsz a zöld kapu előtt, előveszed a nehéz vaskulcsot, eszedbe jut, hogy talán te is így, akármikor, ahogy a francia mondja, belezuhansz az almák közé, de vajon melyikőtök előbb, utólag bánod azt a rengeteg cigarettát, a sok idegeskedést a gyerekek miatt, mire volt jó, semmire, egyik sem tartott tovább pár évnél, te leszoktál a dohányzásról, ők leszoktak rólad.
felmész a padlásra a régi szerelmes levelekért, a bélyegeken lenin, szovjet sportolók meg repülők, mély bánatot érzel, amiért akkoriban még minden első flört után házasodni illett, féltél, hogy egy érintetlen kis fenék maradsz, anyád is szégyellt volna, most kellene fiatalnak lenni, gyalogolni a boltba, szerelemből szeretkezni, csirkék helyett papagájt nevelni, „szeretem magát, klára, állandóan önre gondolok”, rátalálsz egy fiatalkori képére, hosszasan időzöl a száján, majd rásuttogod, hogy dögölj meg.
