Úgy döntöttem, a szerelemről fogok írni, ha már beszélni nem merek róla újabban. Tegnap láttam, ahogy két lány csókolózik a villamoson. Valami trendi márka akciója egyébként némi „legyünk nyitottak a világra”-felhanggal, hogy poszterekre egynemű párokat tesznek. Ettől majd biztos még többen megveszik a buborékos ízesített vizet. Mióta jógázom, csak mentes vizet fogyasztok. És magamat. Legalábbis próbálom fogyasztani, hogy vékony legyek, mert az valamilyen legalább, múltkor egy lánnyal is összekavartam egy buliban. Erre buknak a fiúk, körülálltak minket, és hujjogtak, füttyögtek, az egyik még a nadrágját is letolta, kicsit para volt.
És menő. Mindenki minket nézett, pedig csókolózni annyira nem nagy szám. Mindenki úgy odavan, hogy így smároljunk meg úgy, és akkor már járunk is. Megfogtad a kezem, beszéltél kicsit apádról, aki megvert kétszer gyerekkorodban, anyádról, aki ezt végignézte és még ivott is hozzá, satöbbi satöbbi, én pedig rögtön érezzem úgy, hogy ezt a terhet immár közösen kell cipelnünk.
Nyilván úgy is éreztem, hogy rohadnál meg, most meg rád gondolok, és közben Haribót eszem. Az új, cukrozott fajta nem ízlik, de anyu ezt szereti, és mindig eleszem előle, ha tehetem. Némi kamaszos baromság nekem is kellett, hát ezt találtam ki tizenkét évesen, most meg már közös játék lett belőle. Anyu elrejti, én megkeresem.
Szóval szerelem. Három éve nyáron a legjobb barátnőmmel három napig pornót néztünk Tihanyban. Rossz idő volt. Rejtély, hogy a családi nyaralójukban miért jött be minden kódolt csatorna. Három nap után apukája értünk jött, és hazahozott Budapestre. A lányok miért akarnak folyton szerelmesek lenni, nem értem. Itt vagy például te, bár te fiú vagy, de ebből a szempontból lényegtelen. Lehetsz akár lány is. Itt vagy, és elhiteted velem, hogy ahogy én teregetem a ruhákat vagy ahogy én nyomom ki a delfines adagolómból a szappant, az számodra a legcsodásabb dolog a világon! És együtt veszünk kaparós sorsjegyet, elképzeljük, hogy a huszonötmilliós sorban kijön a három ugyanolyan figura, és elmegyünk Tenerifére. Mi leszünk a legfiatalabb és legszexibb pár az egész szigeten. Ilyenekről beszélgetünk, aztán semmi.
Néma csend. A néma csendnél is közhelyesebb közhelyszerű üres csevegés az egyetem folyosóján heti egyszer. Igen, jól vagyok, persze, újabban slam poetryre járok, ja, elég menő. Mindenről írok, csak hogy ne rólad kelljen. Igen, jól vagyok. Sok Haribót eszem és sokat dohányzom, mert az már nem menő, és valami gáz is kell az életembe. Smárolni hülyeség, teljesen lényegtelen, tegnap két fiúval smároltam, az egyikük asszem meleg volt. Ha leszbikus lennék, felkerülhetnénk a trendi márkák politikailag legkorrektebb plakátjára. Amíg nem voltam szerelmes, az volt a baj, és most megint. Hogy nem beléd kéne, de más meg kit érdekel.
A heti egyszer elég erős túlzás volt az előbb, mert csak két hete szakítottunk. Mondhatnám, hogy hetek óta alig tudok rólad valamit. Ha egy rövid kimenetelű halálos betegséged lenne, csak a halálhíredről értesülnék. Mint anyád haláláról apád, miután végre elváltak. És ez bosszantó. Hogy még a halál sem lehet a sajátom, ha rá gondolok. És a Bazilikáról, az orrfújásról, az orchideákról, a zöld fogasokról és immár a kurva Haribóról is te fogsz eszembe jutni. Szóval anyád! Ennyit a szerelemről.