Múlt éjjel más volt. Helikopterben ültem, odaszíjazva
valaki mellé, akit nem ismertem eléggé, hogy szeressem.
Egyik pillanatban még együtt helikoptereztünk,
majd zúgó tölcsérbe perdültünk, mintha zuhannánk.
Lezuhantunk. És mivel nem tudtam, élő vagyok vagy halott,
elsétáltam házadhoz, hogy meglássam, meglátsz-e.
Láttál, de nem az én nevemen szólítottál.
Fenyvesi Orsolya fordítása
Megjelent a Műút 2015052-es számában