böfög az ég
orrot fúj herákol
megáll mellettünk
lehúzza zipzárját
könnyít magán
csorog az ősz
az üveg kezedben mesél
kellett volna
két sétáló emlékalak
feloldás nélkül hallgatlak
cisz mollban sivít a szél
obszcén az egész
meztelen ablakok áznak felettünk
szavak csepegnek szánkról
inkontinens vallomások
nem kellett volna
melankóliát formál a jobb kéz
balkézben dübörgő szívverés
mesél kezedben az üveg
csak egy üres háromnegyedes
ütem az ember
felütés feszültség
szünet
hang-
nem
váltás
szétfúj a szél
a hold kerek lyukat beszél
a világűr hasába
szipogunk, lassulunk,
feloldozásba némulunk
nem kellett volna
két ütemmel előtted járnak gondolataim
ismétlőjelet köhög arcunkba a hideg
már csak a csönd csobog bennem
meg az inkontinens szavak
nem kellett volna
nem kellett
kellett volna
volna
nem
Megjelent a Műút 2015052-es számában