Que da Ocidental praia Lusitana
Ott áll Kőistenünk temploma
Por mares nunca de antes navegados
Da Gama hajói, Camões meséi
Mais do que prometia a força humana
Megrajzolva ég és eső függönyét
E entre gente remota edificaram
A tenger és az istenek csöndes imádói
*
Kátránysűrű kávét kortyolok
Kövezett utcák tenyeréből
Fényesek, mint az eső utáni
Friss hajnal csempéi
Szövöm a süllyedő
Ablakok hajóit
Kikötője vagyok
Ezernyi ajtó hűvösének
Oporto Porto portói
In vino veritas barátom
Emeljünk együtt
a szívek paklijából
Tinto e branco
Fehér és vörös
*
Elengedem az estét
Tüdőmből a füstöt
Közben az ujjbegyeimről
szétárad a fény
Sötét turbékolás
És lesiklik a nap egy repülőgép szárnyán
Belélegzem az álmos utcát
És a másik szobában
Az autók akkordjai
Hamarosan megérintik
Nyugtalan ágyam billentyűit
*
Miniatűr: az ablakban egy lány röpköd
a kiterített ruhák színes gerince fölött
Csak akkor adhatok cigarettát
ha velem szívod el
Vágy a pillanat birtoklására
Akivel megosztod, mégsem lehet a tiéd
Egy sosem elkészülő kép
A kioldó kattanásával
valaki más tűnik fel
a keretben
Zöld zsalugáterek és egy kihúnyt cigaretta
Lehetetlenség nem lehet
A szeretett férfi képében
Más férfiak tükröződnek
A városok tükörképeiben
szülővárosom
másolatában élek
Olyan szép vagy, amikor dohányzol
Mint egy novella melyet cigarettával
a kezedben fejezel be
*
A telihold arcára
mered
A reggel hamutálja
Gondolatokkal teli erkély,
Egy roncs hajója
egy távoli Atlanti-parton.
Vásári Melinda fordítása