Kallódó hőseim 1.

Skype-on át tanít és coachol. Két óra egy alkalom. A díj személyre szabott, de van egy bizonyos minimum. Magyar számlára utalnak, az nem számít keresménynek Hollandiában. Így megkaphatja a munkanélküli segélyt. Pár hónapja jött el a cégtől, nem hosszabbították meg a szerződését. Amúgy is utálta. Egy japán cégnél a nemzetközi nagyvállalatok világszerte terjesztett műszaki termékeihez 20-25 nyelven készülő tájékoztatók layoutját tervezte. Korábban karakteranimálással foglalkozott egy játékfejlesztő cégnél. A japánok mellett betegre unta magát a mindegy-csak-úgy-tűnjön-csinálok-valamit dolgozói know-how tízórányi fontoskodó csaknem semmittevése közepette.

Skype-on át tanít és coachol. Két óra egy alkalom. A díj személyre szabott, de van egy bizonyos minimum. Magyar számlára utalnak, az nem számít keresménynek Hollandiában. Így megkaphatja a munkanélküli segélyt. Pár hónapja jött el a cégtől, nem hosszabbították meg a szerződését. Amúgy is utálta. Egy japán cégnél a nemzetközi nagyvállalatok világszerte terjesztett műszaki termékeihez 20-25 nyelven készülő tájékoztatók layoutját tervezte. Korábban karakteranimálással foglalkozott egy játékfejlesztő cégnél. A japánok mellett betegre unta magát a mindegy-csak-úgy-tűnjön-csinálok-valamit dolgozói know-how tízórányi fontoskodó csaknem semmittevése közepette.

Játékprogramokat tervez. Zenéket ír, és novellákat angolul. Dokumentumfilmesnek tanul, mert az a nagyszerű online pszichológusképzés végül elmaradt. Eleve csak hollandul küldték el a tájékoztatót, pedig megírta, ő angol nyelven kommunikál, azok pedig visszaigazolták, hogy az oktatás nyelve az angol. Jól alakult ez így.

A kurzus első vizsgafilmjének témája az otthon. A vasárnapi rántott hús ízéről forgatott. Két perc. Panírozás — liszt, tojás, zsemlemorzsa. Narrátorként ízesen formálja a szavakat. A családi konyháról mesél, nagyanyja kézmozdulatairól, amikor felveri a tojást. Saját emlékeit idézi, de a magaméi is megelevenednek. Úgy formálja a szavakat, mint a legízesebb magyar dialektus szavait. Tizenhét évesen azt mondta, a villamoson ülve angolul gondolkodik, mert csak így tanulja meg igazán. Igazán megtanulta. Akkor is szerettem hallgatni, ahogy beszél. Igazi színész volt.

Örökmozgó, energiától fűtött, fekete hajú, fekete szemű ördögfióka, két számmal nagyobb fekete télikabátban, hozzá illő kalapban. Otthagyta a gimnáziumot és könyveket árult a Mechwart ligetnél az árkádok alatt. Télen összefagyott keze-lába. Esténként kiskocsmákban zongorázott. Zenész és segítő akart lenni. Ő mutatta meg Sally Oldfieldot. Mikor bejött az Interjú a vámpírral, falait elárasztották a kidagadón kéklő erű vámpírok rajzai. Szeretett rajzolni és imádta a számítógépes játékokat — talán ezért fordult a karakteranimálás felé. De előbb még színházat csinált tíz-tizenöt évig, zenéket írt és játszott, ha kérték.

Elvesztettük egymást csaknem két évtizedre. Akkor még nem tudtam, hogy családra és gyerekekre vágyik. Mostanában beszélt róla, hogy ez nem is olyan egyszerű — nehéz megfelelő férfitársat találni. Még nem tudja, hol telepszik le végül, így egyelőre nincs párkapcsolata.

Az első cégéhez valaki beajánlotta — épp kijött egy erős agorafóbiából. Pár évig nem lépett ki a lakásajtón. Nem ismerte a szakmát — az esélytelenek nyugalmával érkezett a meghallgatásra. Pofátlanul magas árat mondott, s hazudott a szaktudásáról. Felvették. Egy ottani kocka túlórában tanította mindarra, amivel el tudott indulni. Képezte magát, s a legjobb szakember lett a cégnél. Mikor megszűnt, ő újabb kihívásokat keresett. CV-jét rengetegen megirigyelhetnék.

Kínában tárt karokkal várják — de nem akar Kínába menni. Európában megfelel a követelményeknek, túl is teljesíti azokat. Negyvenes kelet-európaiként keres munkát az egységes és átjárható Európa eszméjének kipárolgásai ellen xenofóbiával védekező Nyugaton. Közben tető alá hozza egy régi színházi előadáshoz komponált zeneművének kiadását, saját lemezét tervezi, céget alapít, honlapot kreál és ír. Kölcsönkér a szomszédtól ötven eurót, mert az ünnep környékén kimaradt két tanítványa — hazautaztak pár hétre Japánba, Csehországba. Vizuális készségfejlesztést tanít profi, de autodidakta, kellő alapozás nélküli fotósoknak és programozást művészeknek, animátoroknak.

A panírozás után vágás: a képen a gáztűzhely, a serpenyő, serceg az olaj — lassan engedi bele a hússzeleteket. „Azt hittem, semmi ízük nem lesz, annyiszor kellett lemosni róluk a panírt, hogy tökéletes legyen a felvétel”. A filmet aztán, hiába unszolom, nem osztja meg sehol. Nem elégedett. Szerények a technikai feltételei.

Az üres tányérból kibontakozó utolsó képkockákon az asztalnál ül. Eszi a rántott húst. Vele szemközt a laptop képernyőjén — mutatja a kamera — a nagyon közeli családtaggá lett egykori szerelme fogyasztja ugyanezt a vasárnapi ebédet. Skypeon ebédel együtt az álmodva volt család.