A Bazilika mellett lakom, és azon gondolkodom két napja, hogy elküldöm a meztelen képeimet, aztán hogy „bocs, nem ide”. Még nem döntöttem el, kinek küldöm. Egy random srácnak a múlt hétről, az exeim közül valamelyiknek vagy egy haveromnak. Olvad a világ. Ez jár a fejemben, mert az egyik unalmas popzenekar azzal zárta a koncertjét, hogy Maradj velem, olvad a világ.*
Egyszer sem vettem levegőt a víz alatt idén nyáron, pedig háromszor próbáltam meg. Adrival újabban úszni járunk, hogy barnuljunk és jól nézzünk ki a bikiniszezonra, ami szerinte augusztus 10-től 16-ig tart. A szigetre járunk, nem tudni, miért, az összes többi budapesti uszoda sokkal közelebb lenne és jobban megközelíthető. Tizenkét csavar van a lábában, ha vele álmodom, mindig berozsdásodnak a víztől és az egész környezet megszilárdul. Mint egy lefagyott mocsárba, a rozsdás vízbe ragadnak a fürdőzök, aztán a napozóágyon fekvőkre is kiterjed a rozsdabénulás, és végül egész Budapestet mutatja az agyam felülnézetből, ahogy mindenki egy helyben áll.
Innen felülről látni azt a patakpartot is, ahol az autóbalesete volt Adrinak. Százhússzal hajtottak a mederbe, mert azt hitték, sokkal távolabb van, ráadásul a híd sem pont ott volt, ahol számítottak rá. Én is szeretek hülyeségeket csinálni részegen, de nálam kimerül annyiban, hogy minden ismerősömnek felteszem ugyanazt a kérdést, és aki a legunalmasabb választ adja, az kiesik. Kitörlöm az ismerősök közül. A győztesnek mondjuk küldhetném a bocsnemide-képeket.
Megpuhult az aszfalt, pont a házunk előtt, ha kilépek az ajtón, figyelni kell, nehogy beleragadjon a lábam az olvadt lébe. Az előbb egy madár volt benne, de kiszedték, mint Adriékat az árokból, határozott és fájdalmas mozdulatokkal.
Amit tudok a balesetről, azt a Bazilikában tartott miséből tudom, amikor azért kellett imádkoznunk, hogy az öt srácból egyiknek se legyen maradandó sérülése, bénulása, de legalábbis mind velünk maradjanak. A részegséget persze nem említették, de egyértelmű volt, mint amikor tragikus hirtelenségről beszélnek. A madarat kihúzták az olvadó aszfaltból, de nem tudom, életben marad-e, sietnem kell a Margitszigetre és épp jön a kilences.
______________________
* Tudom, oly nagy a világ, de erre aznap döbbentem rá, és az én verzióm sokkal költőibb. Ennyi költészet kell az életembe.