Csak azért

ez a cella az otthonod ez a sötétség a tiéd ebben eligazodsz ezt ismered és voltaképp szereted is ha ezen az elfogadást értjük

ez a cella az otthonod
ez a sötétség a tiéd
ebben eligazodsz ezt
ismered és voltaképp szereted is
ha ezen az elfogadást értjük
elfogadni azt ami csak most
van készülőben csak úgy mintha
szibériai messzeségből kéklene rád
egy ismeretlen szempár vagy egy barlang
némasága szólítana meg
a húsban dagonyázó csont
túlbeszéli a testet a fájdalomban
önmagunkat ünnepeljük kell-e
ez a nagy csinnadratta kérdi akit csak
emlegetni szoktunk s csak azért
van oly nagyon hogy ne legyen

Megjelent a Műút 2015051-es számában