Hirtelen bekapcsolt az ébresztőrádió.
Amsterdam: 12 fok, kissé felhős, páratartalom 68%, észak-nyugati szél. Berlin: 15 fok, napos, páratartalom 35%, déli szél…
Ki a fenét érdekli, milyen az időjárás van Hollandiában és Németországban?! OFF.
Megnézte az időt: 08:15.
Az ébresztőrádiót jó ötletnek találta. Az előző héten vette, gondolta, nem késik többé el sehonnan. Philips. Remek: felébreszt, amikor akarod, szól, ha akarod, bekapcsol magától is, és egy csomó rádióállomás közül választhatsz.
08:16.
Találkozó Mara Morbival. Délben. OK, van még idő. Megfordult, és látta, hogy a nő még mindig alszik. Még csak meg sem mozdult. Úgy látszik, nem hallotta az ébresztőrádiót.
Nézte a nő szőke haját, az éjszakai szexben összekócolódott. Krystka. Múlt éjjel. A Gifen Bárban. Bailey Irish Cream. Törj fel 3 tojást, keverd össze fél liter tejjel, 250ml tejszínhabbal, fél teáskanál kakaóval; 3 kanál olvasztott csokoládéval, 375ml whisky-vel. Keverd körülbelül egy percig. Ezután hagyd állni egy egész éjszaka.
Kiderült, a nő Gdańskból jött, 26 éves, egyedülálló, van egy nyolcéves lánya, Ania, a kislány a nagymamával él (Gdańskban), a nő a Mediterrán kultúra szakon tanul, három másik diákkal lakik albérletben, szabadon akar élni, szórakozni, valami más akar lenni, de már elfelejtettem, mi. Még néhány infó: a férfi Sliemából való (— Sliema, ahol a diszkók vannak, ugye? — Hát, az Paceville, de nagyon közel van, itt minden a közelben van. — Igen, ez egy kis ország, ugye? — Azt hiszem, túl kicsi), 49 éves, elvált, 2 gyerek apja — egy 17 éves lány, egy 14 éves fiú —, a gyerekek az anyjukkal élnek — ő pedig egy magáncégnél dolgozik, nagyon jó fizetésért…
A nő szőke, kócos haja beteríti a párnát. Egyenletes, könnyű a légzése. Gdański.
Ránézett az órára újra: 08:21.
Az éjjeliszekrényen egy piros csomag Durex Featherlite, made in UK. A múlt éjjel szükség volt rá. Elmosolygott. Újra a nőt nézte. Felállt. Nyújtózkodott. Bement a fürdőszobába. Nivea borotvahab. Megborotválkozott.
Találkozó Mara Morbival. Délben. Este meg kell hallgatnom a lányom, új rockbandával énekel. Értelmetlen ricsaj. De ha nem megyek, csalódott lesz. Az anyjának megbocsájt, mert annak egyedül csak Mozart létezik. Szűk látókörű asszony, de mindig ilyen volt. Mozart, Mozart és Mozart. Persze Mozart nyilvánvalóan jobb, mint a lányom a rockzenekara. Értelmetlen zaj. De ha nem megyek, tudom, mit mond: Önző vagy, papa. Elhagytál minket, és most már az sem érdekel, mit csinálunk. Mintha nem is léteznénk. Van barátnőd? És így tovább, persze, mi mást tehetnék? Megyek, rátapadok a bárpultra egy itallal, és megpróbálok úgy tenni, mintha láthatatlan lennék, mert a hely tele lesz fekete szerelésű a gyerekkel, ugrálnak, közben a fejüket rázzák. És én is velük — mint egy nagypapa, szemmel tartom őket… Leginkább Piát! Mi a fene hajtotta a lányom, hogy ehhez a zajos bandához csatlakozzon? De mit tehetnék? És el is felejtettem, de azt akarja, hogy holnap menjek vele a háborúellenes tiltakozásra. Mi a fenét érdekel engem mások háborúja? De a lányom egy balfék. Azt mondja, Hasta la victoria siempre, papa. És az anyja: Egyformán ostobák vagytok. Teljesen rád hasonlít. Kellemes MacDonald elleni tiltakozást a lányoddal. Nem tőled örökölte ezt a viselkedést? Most élvezd! Amit nem értek, hogy miért rángat ez a lány magával, akárhova megy. Azt hiszi, én is 17 éves vagyok? Talán hiányzok neki, azért. De ez akkor is furcsa, ha én, úgy értem: mi (az anyja és én), szabadnak és függetlennek neveltük. Haladó gondolkodású szülők voltunk. Például: ha szükségünk volt rá, elővettünk egy füves cigit; vagy többször is előfordult, hogy ottfelejtettük az óvszert az éjjeliszekrény fogantyúján. Délben találkozóm van Mara Morbival. A múltkor is vele kellett mennem az iraki háború elleni tiltakozásra, a Szabadság Napján. Fél napig vártunk az esőben a köztársasági elnökre, aki vörös és fehér szegfűt helyezett a Szabadság Emlékmű talapzatára, és akinek a kocsiját a tüntetők azonnal megostromolták, amint megérkezett. Próbáltam megragadni a lányom pólóját, nehogy baja essék, és a rendőrségen végezze. Tudtam, meghalnék a szégyentől, ha ott találnám magam egy csomó feltüzelt tizenhét éves között, akik hősiesen mosolyognak rám. Hogy néznének rám a rendőrök, mikor megmondanám, hogy negyvenkilenc vagyok? Másnap a Malta Today címoldalon hozná, hogy Egy apa vezette a fiatalok politikai tiltakozását, Matthew Vella riportja. És ami a legfőbb, Pippa Zammit Cutajar fotós közölne egy közeli képet, amint a lányomat üldözöm, azzal az alcímmel, hogy Az apa hadserege. Belehaltam volna. Ez az én lányom az őrületbe kerget. A munkahelyemen is erről beszélnének, a Graffiti Mozgalom a tiszteletbeli hős címet adná. Délben Mara Morbival találkozom. Ami a fiamat illeti… ő egy teljesen másik történet. Nem bír engem. Ez mindig így volt. Szegény fiú, még nem sikerült kitörnie az Ödipusz-komplexusából. Néhány évvel ezelőtt láttam őt a TV sportcsatornáján: őt tartották a máltai Junior Bajnokság egyik legígéretesebb játékosának. Felhívtam, hogy gratuláljak neki, de rövidre fogta a beszélgetést, megkérdezte tőlem, tudom-e melyik csapatban játszik. Amint rájött, hogy fogalmam sincs melyikben, letette a telefont, azóta nem beszéltünk. Olyan lett, mint az anyja.
Kiment a fürdőszobából és bepillantott a hálószobába: semmi sem változott, a nő még mindig ugyanabban a helyzetben volt. Ránézett a konyhai órára: 09:07.
Megállt gondolkodni. Breakfast. Az Indesit hűtőszekrényből (Made in Italy) kivette a lekvárt, amit Bettina nagynénje készített sevillai narancsból, bár Bettina nyolcvankét éves volt; kivette a Flora koleszterinmentes margarint; egy doboz lefölözött tejet, Bennát; egy téglalap alakú cipót. Levágott két szelet kenyeret, bedobta őket a kenyérpirítóba: Morphy Richards 44720 (Made in UK), amihez hozzátartozott egy morzsatálca és egy gomb, hogy a kihűlt pirítóst — amíg telefonálsz például, vagy mikor Jehova Tanúi zaklatnak, vagy el kell menni a WC-re, szóval ezekben az esetben a gomb megnyomásával a kenyérpirító felmelegíti a pirítóst amit korábban már megpirított. 950 Watt. És mindenek felett Morphy Richards, Made in UK. Beállította az időt, ami alatt a kenyér megfelelően megpirul. Ahogy szereti. Amikor Bettina csinálta a pirítóst a Valor tűzhelyen, ottfelejtette őket, már füstöltek, majd sós vajat tett rájuk vastagon és hozzá egy tele bögre Lion’s teát ivott, a tealevelek a csésze alján gyűltek össze. Bekapcsolta a konyhai rádiót.
London: tizenöt fok, gyengén felhős, páratartalom 62%, a szél nyugati, 16 kilométeres óránkénti erősségű. Madrid: tizenhat fok, gyengén felhős, páratartalom 47%, a szél déli, 13 km per óra. OFF
Várta, hogy a pirítós felbukkanjon. Lábujjhegyen a hálószobába ment, látta, hogy minden úgy van, ahogy korábban volt. El kell dönteni, mit csináljon, délben Mara Morbival kell találkoznia. Hagyja aludni, és hagyjon a párnán egy üzenetet? Felébressze, és mondja neki, ideje, hogy távozzon, és ajánlja fel neki, hogy hazaviszi? Felébreszthetné, és megkérdezhetné, hogy éhes-e. Felébreszthetné, és megkérhetné, hogy várja meg, míg visszajön.
Nos, ha hagynám aludni, és hagynék egy üzenetet a párnán, és a lányom váratlanul felbukkanna, kitörne a pokol. Az is lehet, hogy ez a nő kirabolna; elvégre nem tudok semmit róla. A legjobb megoldás az lenne, ha felébreszteném, hátha azt szeretné, hogy elvigyem valahová, de talán disznónak tartana, hogy együtt töltöttük az éjszakát, most meg kidobom. Ha felébreszteném és reggelivel kínálnám, túl jónak képzelne; ha felébreszteném, és arra kérném, hogy várjon meg, azt gondolhatná, hogy azt akarom, maradjon velem. Nézzünk szembe a tényekkel, egy ilyen éjszaka után azt hiszem, érdemes itt tartani az olyan lányt, mint ő, de nem bízok benne. Mit tudok róla? Lengyel diák, a kislánya Lengyelországban, itt tanul mediterrán kultúrát… nyilvánvaló, hogy olyan férfit keres, mint én, hogy kiszívja a vérét. Felébresztem, és megmondom neki, hogy elkések.
A kenyérpirító csörrent. 09.20.
Flora koleszterinmentes. Most, hogy a koleszterinszintje magas, elvesztette az élet nagy örömeit. A sós vajat például, vagy a calabriai szalámit — azt, amelyik olyan csípős, hogy hullnak tőle a könnyei, vagy a Bauli Panettonét karácsonykor, a Cadbury forró csokoládét, a báránycombot és véres steaket, a spagettit Parmeggiano Reggianóval, az olívaolajos máltai kenyeret, a sűrített tejes teát, a szombat esti Four Seasons pizzát. És nagynénje, Bettina, aki mindezeket eheti, nyolcvankét éves, és folyton azt motyogja, hogy Az étel lényege, hogy melegen tálalják, és mindig tartalmazzon főtt csirkemellet. Isten áldja meg! Tud élni: sült makaróni jól összekeverve hússal és tojással, faszénen sült sertéshús paradicsommal, polip, kagyló, tengeri sünök, rákok. Bettina soha nem ment férjhez, azt mondják, pokoli nő volt. Még én is így emlékszem rá, bár már meglehetősen előrehaladott korú. Ez nem jelenti azt, hogy Bettina nagynéni szűzies és tiszta. Ez a margarin íztelen és fölözött tej íze, mint a víz.
Újra benézett a hálószobába. A nő még aludt, még mindig ugyanabban a helyzetben, haja beborította az egész párnát, egyenletesen és nyugodtan lélegezett. A fotelen a ruhája és a táskája. Nem rossz ötlet belenézni.
Egy sötétbarna fésű.
Egy kis tükör.
Egy Coco Mademoiselle Chanel (Párizs).
Egy Dior Addict Ultra Gloss.
Egy Carefree Thong betét.
Egy Benson & Hedges zseblámpa, Old Bond Street, London.
Egy BIC öngyújtó.
Egy Pierre Cardin pénztárca.
25,73 máltai líra.
Egy babafotó.
Kulcsok Forever Friends kulcstartón egy kis macival.
Két darab Baci Perugina csokoládé.
Egy Nokia 3310 mobil (kikapcsolva).
Egy kis jegyzettömb lengyel címekkel.
Délben találkoznom kell Mara Morbival.
Tipikus női táska. A lánya táskája egészen más. Amikor abba belenézett, az alábbi dolgokat találta benne:
Evil Empire, Rage Against the Machine, Hal Leonard Publications, 1997.
A Kommunista Kiáltvány, Karl Marx és Friedrich Engels, Cignet Classic, 1998.
Sara Sue Sammut furcsa történetei Immanuel Mifsudtól,
Egy kis jegyzettömb tele furcsa modorú bejegyzéssel:
Ki a fasznak képzeled magad?
Mi vagyunk a forradalom gyermekei
Leszarom és kinyírlak
Végső megtorlás.
vagy
Éneklünk, kiabálunk
nincs globális:
Győzni fogunk, győzni fogunk
ez minden.
Egy becsomagolt óvszer, aminek már az előző évben lejárt a szavatossága.
Egy lerágott ceruza.
Buszjegy.
Egy szerelmes levél egy bizonyos „Ernesto”-tól.
Egy Ernesto Che Guevara-kép, a hátuljára az ő kézírásával, wow micsoda darab!
Egyszer megvizsgálta a fia iskolai táskáját, amit talált: sok-sok kép a Manchester United csapatáról, Beckhamről, és egy könyv tele meztelen nőkkel. Füzetnek vagy tankönyvnek nyoma se volt. Ha alaposan átkutatta volna, a zsák alján találhatott volna egy ceruzát… hegy nélkül.
Felesége táskájában alig volt valami.
Egy sötétvörös fésű.
Egy Max Factor smink kompakt.
Egy pénztárca pénzzel és a kulcsokkal.
És mindenféle papírok.
Eszébe jutott, hogy be kell venni a gyógyszereit. 2mg Ativan. Wyeth Pharma GmbH, Deutschland.
Egy kis üveg Safari narancslé (Made in Malta).
Délben találkoznom kell Mara Morbival.
Visszament a hálószobába, és látta, hogy a lengyel még mindig pontosan ugyanabban a helyzetben van, a haja beterítette az egész párnát.
És ha hagynék neki egy üzenetet, megköszönném neki az éjszakát, és azt mondanám, hogy el kellett mennem? Meg kellene értenie, elvégre mindenki elmegy dolgozni reggel. Nincs oka rá, hogy megsértődjön. Talán kinn hagyok neki egy kis narancslét, és egy kis darabot a múlt heti tortából. Végtére is én fizettem négy Chivast is a bárban. Nincs oka azt hinni, hogy smucig vagyok. Nem vagyok smucig.
Bekapcsolta az ébresztőrádiót, hátha felrázza a nőt. Semmi. Meg sem mozdult. OFF. Talán felhívhatnám Morbi kisasszonyt, hogy valami sürgős közbe jött. De ez olyan snassz. És délben találkozóm van Mara Morbival. 10:18. Szorít az idő. Kinyitotta a szekrényt, kivett egy világoszöld inget és egy sötét nyakkendőt. Gyorsan felöltözött és pózolt hosszú szekrény tükre előtt. Papa, őszülsz. Miért nem fested be? Majd meglátod, milyen szexi! Aggódom Pia miatt. Találtam egy óvszert táskájában. Papa, tudod, hogy hasonlítasz egy kicsit Chere? Ha Kubába megyek, hozok neked egy svájcisapkát, olyat, mint az övé. Mikor fog felnőni ez a lány?
Megfésülte a haját, közben vizsgálgatta, hogy az ősz szálak nem szaporodtak-e. Ugyanannyi, mint tegnap volt.
De még csak tizenhét éves!
Amikor ő volt tizenhét:
horgászni ment a Szent Tamás-öbölbe a sziklákhoz;
vasárnap misére ment, habár minden gondolata Vivienne volt, várta, hogy a csípőjét ringatva besétáljon a tűsarkú cipőiben, hogy megbámulhassa a mellét;
mise után elment a Hibs klubba, sört ivott, olajos kenyeret evett paradicsommal, sóval, borssal;
mászkált Jesmonddal (akit Wogglynak becéztek) a téren és arról a lányról mesélt, akinek az előző este elcsavarta a fejét, pedig valójában otthon nézte focisztárokat;
fantáziált Woggly anyjáról;
cigizett titokban;
a Torca keresztrejtvényét fejtette.
Amikor tizenkilenc lett, találkozott feleségével.
Megérintette a feje tetejét, ellenőrizte, nem lett-e kopasz tegnap óta. Nem. Jó. Aztán bedörzsölte az arcát, a nyakát, a csuklóját Gianni Versace Blue Jeans kölnivel. Hátrapillantott, mert valami neszt vélt hallani, hátha a nő felkelt. 10:27. Leül az ágy szélére, remélve, hogy a lány felébred. Semmi. A lány csukott szeme mintha mosolygott volna. A haja beterítette az egész párnát. Budapesten aludt először a feleségével. Mindketten huszonegy évesek voltak. Titokban elszöktek egy hétre. Az estét az egyik a Duna-hídon töltötték; reggel, amikor felébredtek, nekiláttak a város felfedezésének. És akkor szoktak rá ezekre a titkos elvonulásokra, órákat fürdöttek együtt az olcsó szállodák fürdőiben, amiket a kommunista Európa kínált. Majd azt mondják az anyjuknak, hogy egy hétre elvonulnak Thomas atyával, és helyette kimenekülnek az országból. Más világ volt. Őrültek voltak. Egyszer Szófiában a taxisofőr nem pénzt, hanem a farmerjukat kérte, kénytelenek voltak alsónadrágban menni a hotelbe. Egy másik alkalommal Prágában annyira berúgtak az abszinttől, hogy elaludtak a Károly-hídon, a katonák kiabálása ébresztette őket, megijedtek, hogy lecsukják őket. De Budapestre emlékeztek a legjobban: az első kaland, az első kommunista város, az első éjszaka. És Amsterdam, az első füves cigi. És London, az első sztriptíz, a Soho a máltai sráccal. Abban az időben ez a lengyel lány még pelenkában futkározott és az anyja mellét szopta. De az is lehet, hogy a világon se volt. Abban az időben még boldogok voltak. Akkor. Fel kell ébresztenem minden áron. Szorít az idő — délben találkoznom kell Mara Morbival.
Ujjait gyengéden a lány meztelen vállára tette, rájött, hogy remeg. Vár még egy fél órát. Felállt és visszament a nappaliba. Az ébresztőrádió doboza még a fotelen volt. Philips. Made in Holland. Nézte a nő ruháját, amit a kanapéra dobott, és eszébe jutott a múlt éjszaka. Szeretett volna tenni valamit, de nem tudta, mit. Nézte a nő cipőjét, ahogy le volt dobva, nézte a fehér felsőt, a barna szoknyát, a kabátját és a sálát. Emlékezett, milyen sietősen dobálta őket le a nő, különös türelmetlenségét nyilván a Bailey Irish Cream és a Chivas okozta. Emlékezett a cigaretta ízére, és a nő ízére, a nő édes ízére. És az után a nő elaludt a karjaiban. Később kinyújtózott és megfordult, hogy kényelmesen alhasson. Jól alhatott, mert azóta is alszik, pedig neki találkoznia kell Mara Morbival. Most már döntenie kell, hogy mit csináljon.
A Megane II Blue, amit nemrég vett — Európai Év Autója, 2003 —, olyan gyorsan megy, mint a szél. Tíz perc múlva dél. Nem akart elkésni, de ahogy a garázshoz sétált, Pia hívta a mobilján.
Papa.
Szia szépségem, mi a helyzet?
Papa, hol vagy?
Az autómért indultam.
Hová mész?
Egy találkozóra, Pi.
Papa, épp most hoztam egy fontos döntést.
Pi, drágám, lehetne később? Sietek.
Te mindig sietsz, amikor a problémámmal kereslek?
Ez nem igaz, Pi, én mindig figyelek rád.
Nem igaz, hogy mindig figyelsz rám. Most is le akarsz rázni.
OK, mondd, mi ez a fontos döntés.
Papa, én elhagyom az otthonom. Tudom, hogy nem érdekel. Most úgy döntöttem, hogy mert felnőttem, elmegyek.
OK, de nem baj, ha ezt máskor beszéljük meg? Késésben vagyok, Pi, drágám.
Papa, ez egy nagyon komoly döntés.
Igen, Pi, ezért mondom, beszéljük később.
Mikor később?
Este.
Ma este koncert lesz.
Mi?
Koncert.
Akkor délután. De ne most, és ne mobilon!
De beszélnem kell valakinek róla, nem?
Igen, Pi, nyilván vannak barátaid is.
De nem inkább az apámmal?!
És hol fogsz élni, ha elhagyod az otthonod?
Nálad.
A Megane II Blue felgyorsult, az utcák tele lyukakkal; az utcák tele választási plakátokkal; az utcák tele a máltai paradicsomsűrítmény óriásreklámjaival; az utcák tele vannak autókkal; tele vannak füsttel. A Megane II kék csíkot húz az úton, megy, mint a nyíl.
Boda Magdolna fordítása