A vécésnéni beszélt néhány másodpercet
a hírekben, azt mondta, látszott rajta,
hogy maga alatt van. Állítása szerint földig
ereszkedtek a vállai, és mikor utána szólt,
hogy fizetni is kellene, a férfi kelletlenül
fordult vissza. Aztán a kamera a sárga szalaggal
lezárt vécé bejáratát mutatta, a háttérben toporgó
utasok, szinte minden hímnek dolga lenne itt,
látszik az arcukon, nem érdekli őket,
csak hugyozhassanak a pesti busz előtt.
Az összeturházott csap feletti retkes tükör
szilánkjaival tette. Egy ismeretlen asszony
szerint részeg volt, a vécésnéni ebből nem
érzékelt semmit. Ismertem őt annyira, hogy tudjam,
mindenkinél rosszabbul viselte a kritikát. Már régóta
csak pornólapokba írt, persze, nem a saját neve alatt,
nőket és péniszeket formázó sorokba tördelte
a gyöngyöző testnedvekig hígított lírát, de arra mindig
ügyelt, hogy szereplői ne érezzenek egymás iránt
szerelmet. Szóval, ha le tudja olvasni a vécésnéni
arcáról saját véralkoholszintjét, akkor szerintem
kiabálni kezd vele, lehet, meg is üti, de biztos,
hogy tartotta volna magát a legközelebbi illemhelyig.
Megjelent a Műút 2015050-es számában