friss műút

-ról, -ről

András Csaba

András Csaba

PTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Tanulmányai és kritikái jelentek meg a Prae, az Opus, az Irodalomi Páholy és a Književna revija folyóiratokban. Elsősorban irodalomelméleti, prózapoétikai kérdések érdeklik.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Tudósítás

András Csaba: Egy rendezvény mint tradíció, a párbeszéd mint feladat

2013. április 21.

dec_1Március 20-án és 21-én került sor a pécsi Pécs-decentrum Kulturális Egyesület A tradíció mint feladat című programjára. Az esemény egy már sokak által ismert tradícióba illeszkedik: 2010-ben Kultúroltás, 2011-ben Kultúroltás Reloaded címmel találkozhattunk hasonló rendezvényekkel. A programot — amikor szóba került — a legtöbben konferenciának nevezték, holott egy jóval sokoldalúbb rendezvényről van szó, mint amire a „konferencia” szó hallatán gondolunk.

A kétnapos eseményen számos kutatócsoport beszámolója, tudományos műhelybeszélgetés, koncert, felolvasóest és kerekasztal-beszélgetés váltotta egymást nemzetközi résztvevőkkel. Délelőttönként irodalmi hagyományok alakulástörténetéről hallottunk, ezt követte szerdán a fiatal — és lassan egyre kevésbé „amatőr” — költők és írók bemutatkozása, valamint a középiskolások kerekasztal-beszélgetése (a kötelező olvasmányokról, a digitális tábláról vagy éppen a közoktatás jelenlegi reformjáról). Így jutottunk el az irodalomtól a tágabb értelemben vett társadalmi kérdésekhez, az oktatás, életmód, történelem és a történetírás problémái és a szociológia felé: a hit és a vallásgyakorlás, a generációk párbeszéde és a társadalmi nem kérdései kerültek a középpontba.

dec_2A tradíció mint feladat legfontosabb sajátosságának az olykor igazán változatos összetételű kerekasztal-beszélgetések tűnnek. Ezek közül külön említést érdemel a „diák-kerekasztal”, mindemellett az is megfigyelhető, hogy a résztvevő szakemberek „előadásai” is kerekasztalszerűek: a megjelentek ugyan elmondják önálló elképzeléseiket, de ezt nem egymástól szigorúan elválasztva teszik, hanem egymásra reagálva, egymás gondolatait továbbszőve, kiegészítve.

Több mint tízen foglaltak helyet az egyiken: akadt ott addiktológus és pszichológus, pszichoterapeuta és irodalmár, szociológus és filozófus. A mintegy másfél órás beszélgetés során a sorsanalízis és a szülői minta követésének kérdéseitől a kábítószer-használók esetében használt ártalomcsökkentő módszereken, a női társadalmi szerepeken, irodalmi példákon és a legszembeötlőbb generációs különbségeken keresztül végül az ellenkultúra és a diákmegmozdulások tematikájához jutottunk. Ezek a rendkívül nagy ugrások az előadók dinamizmusának és a moderátor felkészültségének köszönhetően mégsem tették a beszélgetést felületessé vagy eklektikussá, az egyes megállapítások és megközelítésmódok összefonódtak, egyértelműen egy irányba mutattak.

dec_3A struktúrából adódóan az előadó és az előadó, valamint az előadó és a közönség közötti kommunikáció egészen más formájával van dolgunk, mint más tudományos rendezvények esetében: olykor úgy tűnt, mintha a jelen lévő szakemberek már nem a saját előadásukat mondanák, hanem részei lennének egy nagy, másfél órás közös előadásnak, amihez a lehetőségeikhez mérten a legtöbbet szeretnének hozzátenni.

Ugyanakkor a rendezvény nemcsak a különböző tudományterületek képviselői közötti kommunikáció terepén tesz nagy lépéseket, hanem a tudományos ismeretterjesztés területén is. Feltűnő volt, hogy a közönség legnagyobb részét nem az oktatóikra kíváncsi egyetemisták adták (bár utóbbiak is voltak szép számmal), hanem „civilek”. Úgy tűnik, hogy a rendezvény megvalósít valamit, amiben a legtöbb tudományos konferencia nem ért el látványos sikereket: kívülállókat szólít meg, hatékonyan és befogadhatóan kommunikálja azokat a tartalmakat, melyek a tudományos élet legmagasabb szintjein születnek. Ez utóbbi pedig hatalmas eredmény, különösen manapság, amikor a bölcsészettudományok relevanciáját sajnos egyre divatosabb megkérdőjelezni.

dec_4dec_5

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Hozzászólások, visszajelzések

Hozzászólás küldője: Weber Kristóf
Ideje: 2013-05-02, 12:52

” a bölcsészettudományok relevanciáját sajnos egyre divatosabb megkérdőjelezni.”

Nem divatjelenségről van szó: bizonyos tudományok határozzák úgy meg magukat, hogy szeretnek előbbre járni más tudományoknál. Különösen az irodalomtudomány képviselői hajlamosak olyan tudományok elé helyezni magukat, amely nélkül alig léteznének. A múlt század utolsó két évtizedében az irodalomtudomány elképesztő rombolást végzett, abban az időben az irodalomtudósok szinte azt is meghatározták, hogy mit is írjon az író. Szívesen olvasnék erről is egy feltáró értekezést…

Szólj hozzá!