Mosolygó anyát láttam
magam fölött megrepedni.
Szépen születtem.
Komilfócsecsemő.
Apámtól meghalni tanultam.
A végén felült az ágyon,
keresztet vetett,
és visszahanyatlott.
Gyereknek rút, de vénnek kevés,
szülni rest és meghalni gyáva,
bennem megszorult
az idő, a közbeeső.
Megjelent a Műút 2015050-es számában