Francia

elaludt hajjal indulsz el egy alkalmi otthonról, délebben van, de a szél miatt kurva hideg, szádon hirtelen kibújt minden benned lappangó szörny, leginkább valaki más ujjaival nyomnád vissza.

elaludt hajjal indulsz el egy alkalmi otthonról,
délebben van, de a szél miatt kurva hideg,
szádon hirtelen kibújt minden benned lappangó szörny,
leginkább valaki más ujjaival nyomnád vissza.

este csak fekszel gyűrött lepedős ágyadban,
visszautasítottad a kocsmában a franciát,
délebbi kocsma, de lehet cigizni bent,
tetszettél neki elaludt hajjal is,
ritkaság, fehér holló, holnap majd turbánt kötsz.

naponta kapsz kifogást magadnak,
miért nem szabad újjászületni ma sem,
beérni a helyváltoztatással, otthonról délre,
olcsó, meleg borok ízével szádban,
drága melltartókat nézegetve,
arra vársz, hogy változzon a semmi.
percenként vált bizalmatlanságod tárgya,
szíved pávatoll, repülésre alkalmatlan.

így verdesel nyugodtan, délen,
útszéli kocsmák első és utolsó rendeléseként,
purdék lábnyomában égve.
mintha csak időt kérnél valami felsőbb szentségtelenségtől,
mintha csak megállna benned a vér,
mintha mindez nem is lenne megbocsáthatatlan.

azt hitted, délen egyszerű felejteni,
de valami visszahúz a magzatfoltos télbe,
senki sem hallja mikor elcsúszol a jégen,
járomcsont törik, húzod így magad.