húsvét budapesten

ismerek valakit, aki minden este elalvás előtt ugyanazt a zenét hallja magában. nem hasonlítható semmihez, és nem emlékszik rá később. nem tudja elénekelni. lehet, hogy ha nagyon közel feküdnénk egymáshoz, akkor én is hallanám, de akkor másnap is meg kéne hallgatnom, hogy biztos szól-e még, és harmadnap is számítana arra, hogy együtt hallgatjuk majd.

„mondjuk azt, hogy jók leszünk, nagyon jók,
hiába ülünk most itt. jobbak leszünk mindenkinél!”
(fiatal fiú a főbejárat sörözőben)

 

(1) odafelé láttam a flamingókat a villamosból. nekem tavasz, nekem virágillat, nekem egy lassan alkonyodó hétvégi nap. koccintáskor megkérdezem, mit ünneplünk, és a magyarázattól sírva fakadok. én nem tudok ennyi emberért felelős lenni. és próbálok.

(2) gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró

(3) ismerek valakit, aki minden este elalvás előtt ugyanazt a zenét hallja magában. nem hasonlítható semmihez, és nem emlékszik rá később. nem tudja elénekelni. lehet, hogy ha nagyon közel feküdnénk egymáshoz, akkor én is hallanám, de akkor másnap is meg kéne hallgatnom, hogy biztos szól-e még, és harmadnap is számítana arra, hogy együtt hallgatjuk majd.
később esténként hangversenyre járunk. tapsolunk. meghalunk.

(4) ez az első nap, hogy a tavaszi kabátom van rajtam, a zsebében egy szem multivitamin-tabletta volt. a repülőtérre menet azon gondolkozom, hogy mit meséljek az amerikai kutatónak budapestről. útközben a lehel téren a bkv-ellenőrök ki akarják hívni a rendőröket az aluljáró utcazenészeire, mert unják a dalokat.

(5) budapest a park egyik fáján ötméteres magasságban lengedező, zsinórral felkötött fél pár férfiszandál. budapest az éjjel részegen átbotladozom magassarkúban és miniszoknyában a váci út egyik oldaláról a másikra. budapest a papnövelde utcában üvöltetik a panis angelicust. budapest ölel, etet, itat, a szájából ad pálinkát.

(6) boruljatok rám, angyalföld fényes dzsoggingjai!

(7) nem tudom, csak én vagyok-e így, de rengeteg lemaradással jöttem a világra, egyfolytában, görcsösen visszaadnom kell. félek, hogy mindenki meghal, még mielőtt befizethetném egy toszkán körutazásra, meghívhatnám az étterembe egy kávéra, el tudnám neki mondani, hogy szeretem a humorát.

(8) nekem is jól jönne majd egy feltámadás, negyven nap hiánypótlás.
na annak lesz para, akit már feltámadás után hívok meg kávézni.

(9) itt van előttünk ez az egész, és nincsenek felfestve a sávok.

(10) barátnőm megérkezik az ankerbe, leül, kérdez: már meg is ittuk, és el is vitték?!

(Slide-kép: Charles J. Sharp)