Az Űr Angyala

Az Űr Angyala a csillagok fölött lakik a semmiben. Eljön és ürességet hoz magával. Eljön mindig, ha reményünket elveszítjük, eljön az Űr Angyala, és jeges ürességet hoz a szívünkbe. Nem ő az, aki a reményt megöli bennünk, nem, a remény magától hal meg, szétforgácsolódik egyszerűen, vagy csak elolvad, mint fürdővízben a szappan, észrevétlenül — és pont úgy is csúszik ki a kezünk közül. Szóval a remény egyszercsak nincs többé, és semmi más sincsen, és kék színű az űr angyala, mert sok magas levegő van alatta, ahogy közeledik, kék, mint a hegyek vagy a tenger, csak sokkal hidegebb.

Az Űr Angyala a csillagok fölött lakik a semmiben. Eljön és ürességet hoz magával. Eljön mindig, ha reményünket elveszítjük, eljön az Űr Angyala, és jeges ürességet hoz a szívünkbe. Nem ő az, aki a reményt megöli bennünk, nem, a remény magától hal meg, szétforgácsolódik egyszerűen, vagy csak elolvad, mint fürdővízben a szappan, észrevétlenül — és pont úgy is csúszik ki a kezünk közül. Szóval a remény egyszercsak nincs többé, és semmi más sincsen, és kék színű az űr angyala, mert sok magas levegő van alatta, ahogy közeledik, kék, mint a hegyek vagy a tenger, csak sokkal hidegebb.

Megszokható, ha velünk marad, nem mondom, hogy meg lehet szeretni, de meg lehet szokni, pontosabban semmivel sem kevésbé elviselhető, mint más elviselhetetlennek érzett, később rendre megszokott dolgok, események és tárgyak. Megjelenhet hegytetőn, völgyben, faluban, városban, metropoliszban, egyedül vagy társaságban, sokféleképpen. Azok között, akik beszámoltak róla, egyetlen dolog egyezett, mármint a beszámolókban: a kékség megnő.

Köszönt, de nem ő fagyaszt meg bennünket, nem miatta didergünk és fagyunk meg, ő csupán eljön akkor, amikor nagyon fázunk, és mellénk ül, nem azért, hogy megmelegítsen, nem is azért, hogy együtt fázzon velünk, mert ő nem fázik és nincsen melege, csak egyszerűen eljön, ha hívják, és a megfagyás hívja őt. Fázunk ilyenkor és bújnánk bele bármibe, de semmi sincsen, pontosabban a semmi van: az űr, és az ő angyala.

Nem ő tép ki a szívünkből mindent, nem ő tesz üressé, de ha valami üres lesz, megjelenik annak. Ha nem láttad még, szerencsés vagy, mert akkor, bármennyire is azt hitted, semmid nincs, hogy elveszett minden reményed, és hogy nagyon nagyra nőtt benned a hideg, mégis volt valami kis melegség, volt valamid, és talán reménykedtél is, bárhogy is szégyellted. Addig elkerül.

Csöndes, és semmiféle komolyabb fényjelenség sem kíséri, csak megnő a kék. Odaül melléd és lesüti a szemét, vagy éppen hogy megáll veled szemben és néz, egyenesen rád. Esetleg odalép hozzád és megfogja a kezed, és te nem is érzed a hideget, mert te is épp olyan hideg vagy. Nem nyújt semmiféle vigaszt, mert nem azért jött, hogy vigasztaljon. Nem is támad rád, nem bánt egyáltalán. Csupán jelenteni jött a tényt, amit addigra már te is tudsz, csak talán nem merted bevallani magadnak: a semmi elfoglalt, uralma alá hajtott, ezentúl ő uralkodik rajtad, a semmi tartományának része lettél, jelenti az Űr angyala, majd eltűnik lassan, de a kékség, a hideg és a semmi megmarad.