friss műút

-ról, -ről

Kele Fodor Ákos

Kele Fodor Ákos

1983-ban született Karcagon, Dorogon él. 2008 óta az Erdélyi Vándorszínház színdarabjainak szerzője. Az Eső irodalmi lap szerkesztőbizottsági tagja; 2012-ig a Prizma filmművészeti folyóirat szerkesztője. 2011-ben Gérecz Attila-díjban és Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült. Kötete: Textolátria (2010, JAK–PRAE.HU). (Fotó: Bodolóczki Júlia Jula)

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Kele Fodor Ákos: Lalophóbia

2015. április 04.

szapphói tizenhatos

 

Így nevezzük azt a tünetcsoportot, melyben a legfőbb
mozzanat, hogy retteg az illető bármely kijelentés
vokális artikulációjától. A beszédet
voltaképp úgy percipiálja, mint       ha      a hangja
nem sajátja volna. A testi szymptómái: a hangja
elmegy és a szája kiszárad; émelygés, valamint sokk
és halál       félelem ejti foglyul. Más, idegen hang
szól a száján át, hiszen egy szavunkat sem mi találtuk
vagy fedeztük fel, hanem őseinktől kaptuk. A „kapjuk”
pontosabb, mert folytonosan keletkeznek      belőlük.
És a krónikus lalofóbiás irtózik a néma
olvasástól, mert a torok részei úgy is
mozgolódnak. Retteg az állapottól, melyben a közlő
már nem egy szelf, mert a tudattalanjában gyökeret vert,
hogy nekünk folyton rohamunk van, és hogy       a beszéd már
mindig is halálba vezet. Nem ő rendelkezik erről;
iszony tör rá, hogy a hangja révén a halottak
exoglossziája uralkodik       rajta — ha hallja.

Megjelent a Műút 2015049-es számában

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!