A gömbhalmaz csillagok gömb alakú csoportja, amely tízezertől ötvenmillióig terjedő számú tagot tartalmazhat. A kortárs fiatal irodalom Gömbhalmaza tízezret ugyan nem, de egy tucatnál több tagot számlál, az őket egyben tartó gravitációs erőt pedig a Műút Szöveggyár, kabai lóránt és a blogoszféra jelentik, ne meg persze az, ami ez utóbbiakat is összetartja: a kortárs versek szeretete és az igény a különbözőségre.
(Áfra János)
Amikor először hallottam róluk, rossz érzésem támadt, egy pillanatra sem gondolkoztam el a névválasztás csillagászati aspektusain, talán azért, mert gyermekkoromban, a balatonfenyvesi hekksütő plafonjáról alálógó felfúvódott, szúrós gömbhalpreparátum láttán senkinek nem sikerült meggyőzni arról, hogy a tóban nem találkozok ezzel a szörnnyel, amikor meg világos lett előttem, hogy a gömbhalnak semmi köze a Balatonhoz, mindenhonnan az kezdett folyni, hogy a rosszul előkészített gömbhal hány embert öl meg évente, úgy éreztem, kerülni kell a gömbhalat minden formájában, mostanság meg azon veszem észre magam, hogy várom, hogy egy-egy irodalmi folyóirat friss számának megjelenésekor találkozzak eggyel, netán egyszerre többel, mert semmi nincs bennük mindabból, ami miatt a gömbhalakat kerültem.
(Balogh Ádám)
Havonta alakul egy-egy új írói csoport, de jó, ha ötévente születik olyan, amely valóban képes a tagok tehetségét és szorgalmát és gondolkodásmódját néhány szóba sűríteni, és azokat a szavakat egy egész generáció azonosítható metaforájává tenni. Ilyen volt a Sárkányfű köré szerveződött írótársaság, ilyen volt a Telep csoport, és ennek az esélyét látom a Gömbhalmazban is.
(Bedecs László)
A „Gömbhalmaz” nekem a kisfiaim kicsi, színes tömörgumi játékgolyóit juttatja eszembe, száz forintokért nyertük ki éveken át a közértek bejáratánál az automatákból. Akárhányszor összeszedem őket, és erre pár százszor volt módom az elmúlt öt évben, mindig szétgurulnak a lakásban, ahányan vannak, annyifelé.
(Csuhai István)
A Gömbhalmaz tagjainak folyamatos fejlődése az összetartás mellett az erős önkritikának és a humornak is köszönhető. Manapság igen ritka kombináció. Ezért is figyelemre méltóak.
(Gaborják Ádám)
A sárvári kör annak idején olyan volt, amilyennek a Gömbhalmazt képzelem kívülről: se mozgalom, se szervezet, se irányzat. Csak az írás és egymás szeretete tartott össze minket, és talán ezért nem szűntünk meg soha. Szóval úgy érzem, hogy a Gömbhalmaz tagjai jó helyen töltik a fiatalságukat!
(Kemény István)
Nem tűnik rossz helynek. „Tán csak így lehet élni egy / várost: egyik késésről a másikra.” Így vagy innen pl. biztosan érdemes elindulni.
(Kiss László)
A gömb jelenthet egy felületet. A Gömbhalmaz nem felületes. A halmaz egyfajta összességet. A Gömbhalmaz nem összes… A Gömbhalmaz az Gömbhalmaz.
(Mizser Attila)
Napjainkban (ki tudja, miért) egyre többször hallani, hogy túl sok a szépíró, Dunát lehet rekeszteni költőkkel, minek ennyi? S valóban, hiszen tevékenységü(n)k folytán nem lesz olcsóbb a kenyér és a gáz, vagy ahogy egy kedves tanárom szokta mondani: a lényeg végül mégis az, hogy van-e túrórudi a hűtőben (nálam most per pillanat nincs). Én mégis azt gondolom, hogy minden egyes új költő (pláne egy egész csoport!) színre lépése, mint a Csillagok háborúja címe is mondja, új remény, új lehetőség és megsüvegelendő, üdvözlésre méltó öröm és boldogság — emelem hát poharam és kalapom előttük, üdvözlöm őket irodalmunkban, ahol sok jó költő kis helyen is elfér.
(Nyerges Gábor Ádám)
A Gömbhalmaz tagjai a költészet bennszülöttei, elementáris érzékenységük sűrű fénnyel ragyogja körül a mondatok fekete lyukait.
(Orcsik Roland)
Fiatalok (koravének), tehetségesek (előttük ott az út), nehezek (szállnak), dinamikusak (csak ülnek és néznek), szabadok (szabadabbak), szikrázóak (szikrázóak). Hajolj közelebb, hallgass, élezz a semmire, figyelj! Igen, az ott a jövő — kristályGömbhalmaz.
(Pálfi Anna)
Bár a Gömbhalmaz nem kör és nem is csoport, számomra mégis leginkább egy közösség. Egy folyamatosan fejlődő, épülő, izgalmas közösség.
(Pálinkás Anna)
Mert mért ne mennénk a versbe beljebb plusz meg mínusz az lehet valami fontosan egyenlő a lírában pont ezt mért ne tennénk tennétek meg azt a mindent amit bele lehet tenni faragni baszni az egészbe hogy kongjon ne zengjen kongjon basszon oda a nyelv az értelmező vödörben hogy legyen meg az a pont ahol a szó kettéharap és kész.
(Sopotnik Zoltán)
Olyan finoman és szépen készülnek ezek a költők, mint tíz-tizenkét pár tökéletes cipő valami belga céh műhelyében, háromszáz évvel ezelőtt. Az asztalra besüt a fény, öröm nézni őket.
(Szálinger Balázs)