Haljunk meg együtt mondta szó szerint
érteni véltem tudtam hogy miért
kibúvó nem volt de a habozást
nem titkolhattam
ha lezuhannánk mondta de sosem
azért vettünk jegyet és amikor
közel voltunk hozzá elfelejtettük
halálközeli volt mégis az évszak
két báty a sógor nővér és a sorban
valahol én is s hogy a fiatalnak
kell mind kivárni nem Trisztán–Izolda-
fantazma s nem egy kór fenyegetett
gyönyörű volt mint tavasszal a fák
de elkezdődött s négy teljes napig
tartott a csendes szótlan meghalás
még akkor sem hittem hogy ez igaz
amikor orvos magyarázta hogy
leállítják a lélegeztetőt
de a tüdő még órákig mozog
kiszámíthattam volna hajnali
négykor legteljesebb az elmúlás
akkorra ő mindent végigcsinál
mit meghagy egy kimetszett agytumor
melyről tudtuk hogy jóindulatú
Megjelent a Műút 2014048-as számában