Vaklárma

Megint elmondtad valakinek,
hogy megfogantál.
Mintha cigizés közben találnád meg a szavakat:
én részegen ülök az asztalnál,
te meg a kocsma elé füstölöd, ami szar.

Megint elmondtad valakinek,
hogy megfogantál.
Mintha cigizés közben találnád meg a szavakat:
én részegen ülök az asztalnál,
te meg a kocsma elé füstölöd, ami szar.

Emlékszem, abban a pillanatban magadhoz húztál, hogy megcsókolj;
nem törődtem vele.
A rákövetkező napokban a telefonban viccelődtünk azon,
hogy a hentesnél kovászos uborkát kértél,
és hogy hányingered lett, amikor a tojásrántottát sütötted.
Szúrt az oldalad, orvoshoz küldtelek vakbél gyanúval.
Később hívtál, és sírva közölted, már nincs meg a baba.

Hiába egyeztünk meg, hogy nem szólunk senkinek,
már egyre többen tudják:
mintha ezzel adnál életet, annak a testetlen valaminek.

Megjelent a Műút 2014048-as számában