uborkaszeletekkel az arcomon fekszem
a gödrös kanapén lehet nem vagyok éppen
maszkulin látvány de talán eltűnnek a
másnapos táskás karikák mire a felolvasásra megyek
ahová te nem jössz el pedig én csakis miattad —
így persze nem tudok olvasni uborkával
a szememen hát hallgatom inkább bob dylan
tempest albumát és bár a zene kellemesen
meditatív bennem újra viharok dúlnak de
ne aggódj akad még tarsolyomban néhány
hasonló toposz és élek is velük — alig várom
hogy olvashassak közben talán elrágcsálom
az uborkát is míg élvezem nathan zuckerman
vergődését a nála negyven évvel fiatalabb
jamie-be szeretve mert már én is tudom hogy
az ilyen kései szerelem milyen súllyal gyötri
meg az embert jóllehet közöttünk csupán
harminc esztendő távolság húzódik mert az
idő hossza így is mérhető — rendben te nem
vagy jamie és én nem vagyok nathan szóval
tudod mit csinálj a saját
kígyóuborkáddal
Megjelent a Műút 2014047-es számában