És minden elcsendesedett körülötte. A csöndet
Semmi sem zavarta meg, az esőcseppeken
És a révnél álló emberek hangján kívül,
Akik a csónakossal alkudoztak.
Hiába, hajthatatlan egy kislány volt. Nekicsapta lábait a zsámolynak, amelynek a segítségével a lányok lemásztak az ágyból, majd onnan a földre. A szúnyogháló mögött a konyhaajtó ki volt tárva a szellőztetés miatt. A nappaliból Emma hangjának mély suttogása hallatszott, ahogy Apának olvasta hangosan a Providence Journalt.
Próbáltál már valaha
felállni egy biciklin?
Próbáltál már valaha felállni
egy biciklin citromokkal zsonglőrködve?
Költemény bányákról és gyárakról,
apám sisakjáról és nagyanyám meséiről
Kirázta Petro hátizsákját, és felfedezte a foltos blúzt. – Nézze csak, mit rejtett a táskájába! Egy perverz!
Drága szívem, nincs hitelezés,
itt üzletszerű a kéjelgés,
ezek nem becéznek, már kint vetkőznének
Az itt felidézendő három hang közül a legtöbb mai magyar olvasó számára csak az egyik lesz ismerős. Annál inkább elevenébe találhat a másik kettő.
Látszik a gyáva tekintet a szobron, a gyáva könyörgés,
látszik a lógó kéz, arcára kövült ki a bánat.
Vigyázz rá, te lélekben vak lány
nyújtsd át neki tűzbe fagyott hajadat
szorítsd magadhoz te félelem kicsi szobra
mutasd meg neki a lábaid előtt reszkető világot
Gyerekmesévé változtattad az életem
ahol hajótörések és halál ürügyén
csodálatos ünnepségeket tartanak.