friss műút

Műút-könyvek

Legfrissebb

Műút-könyvek

Visy Beatrix: Madártávlat és halszemoptika. Irodalomkritikák

A cím — mondja Visy Beatrix — „behatolási pont” az értelmezéshez. Kövessük hát útbaigazítását és alkalmazzuk őrá magára. Kötetének címéül szokás szerint egy bírálatának címét választotta. Nem lényegtelen, hogy ennek tárgya egy elsőkötetes erdélyi írónő — Láng Orsolya — könyve. Mindjárt megmutatja, hogy kritikusunk szívesen vállalja a legelső publikációk megmérésének kockázatát, hogy kiterjeszti érdeklődését a Magyarországon kívüli magyar irodalomra is, s erősen foglalkoztatják a női szerzők művei.

Tovább »
KISKÁTÉ. Kortárs filozófiai kiskönyvtár

Kinek szólnak a Kiskáté írásai?

Mindenkinek, aki szeretné megismerni az angolszász filozófia „kortárs klasszikusait”. Aki örömmel figyelemmel kísérné az analitikus nyelvfilozófia, ismeretelmélet, elmefilozófia, metafizika, társadalomfilozófia, etika, művészetfilozófia, érveléselmélet legizgalmasabb fejleményeit, de eddig nem volt rá módja. A magyar kulturális nyilvánosság erős bástyái mögül kevés látszott az angolszász filozófia virágzásából; ezt a hiányt szeretnék pótolni a Kiskáté írásai.

Tovább »
Antal Balázs: Vad

Hol lakik az érkezés? Mi történik a kertben? Hová vezetnek az ösvények? Merre a folyók? Hogyan nyúlik délutánná a délelőtt a fekete üzenetű csermely mellett? Milyen éjszaka lopózik be a teliholdas versbe? Ki közelít a szöveg túlvégéről? Mekkora a család? Hová tűnt el a falu? Kinek apja és anyja az Óriás és a Földszagú? Kit mutattak be a hónak, akár a világnak? Mit üzen a fenevad és mit jelent találkozni a szarvasbikával? Mi a csodatemető? Mindenki elhagy ezt-azt? Mekkora távolság időben és térben másfélmillió lépés Magyarországon? Az öregeink a földbe vesztek és a föld megrohadt tőlük? Milyen a remény, ha magyar? Milyen lesz a találkozás a régivel? Mitől vad a Vad?

Tovább »
Tófalvy Tamás: Túl a szubkultúrán, és vissza. Populáris zenei színterek, műfajok és az internet

Ez a könyv nem a zenéről szól. Hangokat, ritmusokat, dallamokat, kompozíciókat nem fogok elemezni a soron következő fejezetekben, ahogy nem fogok értékelni zenekari vagy előadói életműveket, műfajokat sem. Ez a könyv arról szól, ahogy bizonyos hangzások, művek stílusokká és műfajokká állnak össze a kultúra, média és a technológia hálózataiban. Arról, ahogy a zene értelmezései mentén emberi kapcsolatok, közösségek, színterek, szubkultúrák jönnek létre és kerülnek összeütközésbe egymással: a zene társas életéről.

Tovább »
Bazsányi Sándor: 11 – 12 – 13 (kritikák három rendben)

A kritikát a legtöbb esetben, miként a tolvajt, alkalom szüli (többnyire egy szerkesztő felkérése). De vajon mi szülhet egy kritikakötetet? Vagy mi volna a kritika alkalmiságának megfelelője egy olyan válogatáskötetben, ebben, amely nem kíván magabiztosan felülemelkedni az egyes darabok megszületésének véletlenszerűségein? Mert például miért ne lehetne a kötetszerkezet elve a véletlenszerűség, vagy legalább annak mímelése? Az anyag ötletszerű(nek tűnő) kiválasztása és elrendezése. Teszem azt három egymásra következő pozitív egész szám egyenesén: 11 – 12 – 13.

Tovább »
András László: Világos indul

Aki olvasta az elmúlt évtized egyik legjobb magyar regényét, az Egy medvekutató feljegyzéseit, nagyjából sejtheti, hogy mit várhat András László második könyvétől: az egyik legjobb magyar kortárs költő verseit. Kicsit bővebben: gyönyörű, hihetetlenül eredeti, szellemes, tűpontos, ugyanakkor a lélekhez szóló, az igazságot kereső, ám ennek hiábavalóságával minden pillanatban számoló, bölcs és katartikus költeményeket. És melléjük bónuszként azt az érzést, hogy „na most értem az életemet!” Ez az érzés persze hamar elmúlik, de megmarad ez a könyv, ami a legtöbbet tudja, amit verseskönyv tudhat: aki kinyitja, hazaérkezik.
Kemény István

Tovább »
Balogh Ádám: Nyers

2011-ben ismertem meg Balogh Ádámot. Olyan volt hallgatni őt halk malátaszó mellett, mintha Hrabalt olvastam volna. Akkor még nem sejtettem, hogy fülszöveget fogok írni, azt viszont igen, hogy Ádám legnagyobb küzdelme az lesz az írással, hogy szavai egy könyvből olvasva is úgy szóljanak, mintha személyesen hallgatnánk őt. Nos, ez sikerült.
Balogh Ádám meglett ember — József Attilától tudjuk, ki az. Lefegyverző egyszerűséggel — nyersen? — ír most nekünk a hajdani gyerekről, aki volt, a felnövésről.

Tovább »
Deczki Sarolta: Fordított világ

Volt egy gyönyörű szép álmom. Valami csoda-vasút vitt fel egyre magasabbra és magasabbra. Aztán egyszer csak megállt, s alattam a nagy-nagy mélységben áttekinthetően, s mégsem egysíkú térkép formájában terült el a város; egy percig sem volt kétségem afelől, hogy ez a város maga a valóság. Nem szebb, bizonyára nem is emberibb, mint lentről nézve, amikor benne botorkálunk, de sokkal áttekinthetőbb. Onnan fentről most már sok mindent érteni véltem abból, hogy milyen is ez a város, milyen a valóság, melyben élek; úgy vélem, s álmomban is úgy véltem, ennél többet nem is kívánhat az ember.

Tovább »
Vécsei Rita Andrea: Egy reggel futni kezdek

Mindig odajut,
milyen a másik, milyen ő,
mi történik közöttük,
vele és a másikkal,
és hogy aztán ezt
csak a vers képes elmondani.
De nem is baj ez.
És az sem, ha futni kezd
bármi elől vagy bármi után,
bizonyos szavak és
bizonyos mondatok
végül mindig utolérik, hogy aztán
egy papírzsebkendőből tekert tüskére,
mint holmi lepkéket,
rátűzze és fölmutassa őket.
Darvasi László

Tovább »
Nyirán Ferenc: Apróságok kicsiny tárháza

Életünk nem más, mint kapcsolatok sorozata, az alábbi versek egyszerre nyers és nosztalgikus tónusban, tempós emberi hangon idézik fel egyes szerelmi viszonyok emlékét. Apró részleteket, de a legnagyobb, legemberibb rendezőelvek szerinti mintázatban. Szerencsés a torokszorító témától való elegáns távolságtartás, mely nem öli ki a fájdalmat, sőt még jelentősebbé teszi, elemeli.

Tovább »